Sokféle veszteséggel szembesülhetsz földi pályafutásod alatt, pl.: haláleset, maradandó egészségkárosodás, szakítás, válás, költözés, munkahely elvesztése, ballagás, iskolaváltás, anyagi helyzet megváltozása etc. Különböző intenzitásúak lehetnek, de ami közös bennük, hogy felborzolják a kedélyeidet, valamint igénylik az idődet és a figyelmedet. Ugyanis csak akkor gyógyulhatsz meg, ha foglalkozol velük. Idővel megtanulhatod, hogy milyen igényeik vannak, hogyan viszonyulj hozzájuk, és mit tegyél illetve, hogy mit kerülj el, mert csak ártanak.
3/6 „Légy tekintettel a többiekre!/ Gondold át magadban!/ Hagyjátok magára, most egyedüllétre van szüksége”
Azt adják a tudtodra ezekkel, hogy nekik is van elég bajuk, amikkel nem akarnak, vagy nem tudnak szembenézni, és isten ments, hogy ezeket eszükbe juttasd. A félelem furcsa dolgokra veszi rá az embert, próbálnak hárítani, távoltartani, eltávolodni. Viszont te az elutasítás nyomán arra döbbensz rá, hogy nincs helye az őszinte megnyilvánulásoknak, mert nem veszik jónéven, ha fájdalmasan siránkozol. Pedig semmi sem szükségesebb annál, mint hogy kiönthesd a szíved valakinek, akiben megbízhatsz, aki figyelmesen és empatikusan meghallgat.
Ezért utána készségesen igyekszel tekintettel lenni rájuk, elvonulsz, senkivel sem mersz már beszélni a kínzó gondolatokról. Próbálod csillapítani valamivel az érzést, de hasztalan időpazarlás. Ebből csak akkor szabadulsz, ha végig haladsz az úton. A gyász nem kell, hogy magányos tortúra legyen, próbálj meg találni valakit, akire számíthatsz, aki szükség esetén meghallgat, és ha szeretnéd esetleg akár át is ölel. Akár felvetheted egy barátodnak vagy ismerősödnek, hogy köthettek egy kis szövetséget, ami a lelki gyógyulásotokat helyezi előtérbe. Szükség esetén találkoztok és meghallgatjátok egymást. Szinte mindenkinek vannak feldolgozatlanul „eltemetett” veszteségei, tehát hozakodj elő az ötlettel bátran.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!