A következetességet keresi a psziché
Az elmélet nem új keletű, már az 1950-es években elkezdték használni, amikor egy Leon Festinger nevű szociálpszichológus rámutatott arra, hogy az emberek elkerülő és feloldó stratégiákat alkalmaznak a gondolataik és tetteik közötti szétcsúszásokra.
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy a belső következetlenséget mi magunk is próbáljuk átfordítani következetességbe, valamilyen önbecsapós metódussal. Ez teljesen érthető, ugyanis csak egy idealisztikus, tökéletes világban van mindenkinek szilárd hitrendszere, amely meghatározza, hogy hogyan cselekszik valaki helyesen, az attitűdök és a tettek tökéletes összhangjával. A való világban azonban nagyon sokszor teszünk következetlen dolgokat, ami mentális szorongáshoz vezet.
Számos tanulmány azonban bebizonyította, hogy a kognitív disszonancia motiválhatja az embereket a helyes cselekvésre.
