Ha valaha füllentettél, megszépítetted a véleményedet vagy erkölcsileg szükségesnek tartott kegyes hazugságot gyakoroltál, akkor valószínűleg átélted már a kognitív disszonancia zavaró érzését. Így hívja ugyanis a pszichológia azt a kellemetlen élményt, amikor meggyőződésünk és attitűdünk ellentmond annak, amit mondunk vagy teszünk.
A következetességet keresi a psziché
Az elmélet nem új keletű, már az 1950-es években elkezdték használni, amikor egy Leon Festinger nevű szociálpszichológus rámutatott arra, hogy az emberek elkerülő és feloldó stratégiákat alkalmaznak a gondolataik és tetteik közötti szétcsúszásokra.
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy a belső következetlenséget mi magunk is próbáljuk átfordítani következetességbe, valamilyen önbecsapós metódussal. Ez teljesen érthető, ugyanis csak egy idealisztikus, tökéletes világban van mindenkinek szilárd hitrendszere, amely meghatározza, hogy hogyan cselekszik valaki helyesen, az attitűdök és a tettek tökéletes összhangjával. A való világban azonban nagyon sokszor teszünk következetlen dolgokat, ami mentális szorongáshoz vezet.
Számos tanulmány azonban bebizonyította, hogy a kognitív disszonancia motiválhatja az embereket a helyes cselekvésre.
Noha rossz, akkor is csináljuk
Aki például dohányzik – és értelmesen gondolkodó, következetes lénynek tartja magát –, az naponta szembesül a disszonancia érzésével. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy rossz szokás, árt az egészségnek és a környezetnek. A belső ellentmondást azonban azzal oldja fel, hogy finomítja magának a tényt. „Nem dohányzom túl sokat ahhoz, hogy beteg legyek, amúgy is alacsony nikotintartalmút szívok, amúgy is az orvosom is csinálja, mégsem beteg, a passzív dohányzás meg úgysem okoz rákot…”
Ezek a csúsztatások és elterelő hadműveletek teszik lehetővé azt, hogy a dohányos helyére tegye a lelkiismeret-furdalását, vagy azt az ésszerű viselkedésnek ellenmondó tényt, hogy noha veszélyezteti önmaga és mások egészségét, mégis a rossz szokásának a rabja.
Természetesen igaz ez arra is, amikor diéta idején süteményt eszünk: „Ez csak egy muffin, majd ledolgozom a fitneszteremben, holnap kevesebbet eszem…” Tehát az ember inkább az attitűdjét, a hozzáállását és a nézeteit változtatja meg, hogy ezzel alátámassza a rossz cselekvésének jogosságát.
Motiválhat a helyes cselekedetre
Noha kisebb-nagyobb mértékben frusztráló átélni ezt a belső ellentmondást, a mentálhigiénés szakemberek szerint a kognitív disszonancia hasznára van a jellemnek.
Ha véleményt formálok valamiről, amit érzek vagy ésszerűnek gondolok, de a szavaim nincsenek harmóniában a belső meggyőződésemmel, akkor kínos kérdésként motoszkálni kezd bennem a gondolat: „Ezt most miért csináltam és miért mondtam?”
A tudat tehát tisztázni szeretné a dolgokat, helyére szeretné tenni pszichés ellentmondást – vagyis a kognitív diszharmóniát.
Maga a folyamat az elménkben lévő ellentmondások között szeretne rendet rakni. Így tehát pontosan annak a kellemetlen érzésnek a megélése – és az arra adott válaszreakció – jelenti azt, hogy jól működik a mentális egészségünk.
Csökkenthető a diszharmónia érzése
A disszonancia, vagyis a zavaró diszharmonikus érzés többféleképpen csökkenthető. A legnagyobb kihívás az őszinte megnyilvánulás és cselekedet. Ha például egy méregdrága sunday brunch-ra kiadunk egy csomó pénzt, akkor ne mondjuk azt a barátnőnknek – a saját rossz döntésünk igazolására –, hogy isteni program volt, fejedelmi lakomával.
Lehet változtatni az attitűdünkön és a hozzáállásunkon is.
Ha például a szüleink elkezdik finoman kóstolgatni a partnerünket, hogy nincs benne elég ambíció, akkor ne kezdjük el sztereóban szidni mi is, hogy milyen nehéz jövőkép sejlik fel a közös életünkben. Ha ugyanis szeretjük a választottunkat, akkor frusztráló lelkifurdalás jön majd ránk (kognitív disszonancia), hogy nem álltunk ki mellette. Párkapcsolatokban az az egyik legnagyobb dilemma, hogy bár szeretünk valakit, tökéletesen látjuk és tapasztaljuk a gyarlóságait és hiányosságait is. Ha konfliktusok esetén kizárólag a partnerünket hibáztatjuk, az valószínűleg csökkenti a kognitív disszonancia okozta igazságérzetünket – de nem segíti elő a jól működő, boldog kapcsolatot.
Kép forrása: GaudiLab/Depositphotos.com