Noha rossz, akkor is csináljuk
Aki például dohányzik – és értelmesen gondolkodó, következetes lénynek tartja magát –, az naponta szembesül a disszonancia érzésével. Tökéletesen tisztában van azzal, hogy rossz szokás, árt az egészségnek és a környezetnek. A belső ellentmondást azonban azzal oldja fel, hogy finomítja magának a tényt. „Nem dohányzom túl sokat ahhoz, hogy beteg legyek, amúgy is alacsony nikotintartalmút szívok, amúgy is az orvosom is csinálja, mégsem beteg, a passzív dohányzás meg úgysem okoz rákot…”
Ezek a csúsztatások és elterelő hadműveletek teszik lehetővé azt, hogy a dohányos helyére tegye a lelkiismeret-furdalását, vagy azt az ésszerű viselkedésnek ellenmondó tényt, hogy noha veszélyezteti önmaga és mások egészségét, mégis a rossz szokásának a rabja.
Természetesen igaz ez arra is, amikor diéta idején süteményt eszünk: „Ez csak egy muffin, majd ledolgozom a fitneszteremben, holnap kevesebbet eszem…” Tehát az ember inkább az attitűdjét, a hozzáállását és a nézeteit változtatja meg, hogy ezzel alátámassza a rossz cselekvésének jogosságát. Olvass még a témában
