„Jobb vagyok, mint te”
Ugye ismerős az a helyzet, amikor találkozol valakivel, és az illető már az első néhány percben el is indítja az összehasonlítgatást? Lehet, hogy nem mondja ki, de mégis szinte hallod, ahogy a fejében futnak a gondolatok: „jobban nézek ki nála”, „több pénzt keresek, mint ő”, vagy „egyértelműen sikeresebb, boldogabb vagyok”. Ez az összehasonlítgatás az egyik leggyakoribb, ám egyúttal talán a legkártékonyabb hozzáállás is egyben. Alapja nem más, mint az egó, ami azt akarja éreztetni velünk, hogy jobbak vagyunk másoknál. Ha pedig úgy látjuk, hogy a másik valamiben előttünk jár, akkor féltékenyek leszünk, és azt kezdjük keresni, amiben mi vagyunk „felsőbbrendűek” – szóval kompenzálni próbálunk. Ez a dinamika egy kapcsolatban vagy barátságban különösen káros, mert olyan versenyhelyzetet teremt, amelyben senki sem nyerhet.
Sokat segít, ha a közös pontokat igyekeztek megtalálni, azokat, amikben hasonlítotok és nem azokat, amikben különböztök. Ha nem sikerül átfordítanotok a kapcsolódást és nem sikerül szemléletváltást vinnetek a mindennapjaitokba, akkor el kell gondolkoznod, ad-e bármi pozitívat számodra ez a viszony.
Sokat segít, ha a közös pontokat igyekeztek megtalálni, azokat, amikben hasonlítotok és nem azokat, amikben különböztök. Ha nem sikerül átfordítanotok a kapcsolódást és nem sikerül szemléletváltást vinnetek a mindennapjaitokba, akkor el kell gondolkoznod, ad-e bármi pozitívat számodra ez a viszony.
„Nem ítéllek el... de talán mégis.”
Ez a viselkedés az egyik legmegtévesztőbb a toxikus magatartások közül. Sokszor azt hisszük, hogy nem ítélkezünk, de közben minden kis mozzanatunkkal ezt tesszük – és ez aligha marad sokáig észrevétlen mások előtt. Az ítélkezés nem azonos a korábban említett összehasonlítással: itt nem magunkhoz mérjük a másikat, hanem valamilyen társadalmi normához, amivel azonosulni tudunk. „Miért öltözött így? Látszik, hogy nem szégyellős!” „Miért beszél ilyen stílusban? Ez olyan alpári!” „Mégis hogy gondolkozhat így? Az általánost sem végezte el?”
Amikor ítélkezünk, egyfajta felsőbbrendűséget érzünk, miközben megvetéssel nézünk a másikra. Az ítélet nem mindig hangzik el szavakban, de ott van a mimikában, egy gúnyos mosolyban, a szemforgatásban vagy egy mély sóhajban. Ha ezt tapasztalod valakitől, akkor tudd: az ítélkezés ellenszere az empátia. Fájó tud lenni, amikor valaki félreértelmezi a tetteidet vagy megjegyzéseket tesz rád, esetleg azért véleményez negatívan, mert valamit másként látsz. Tudnod kell azt is, hogy a dolgokhoz való viszonyulásunk teljesen egyedi és nagyon összetett – már csak ezért is teljesen felesleges ítélkeznünk mások felett. Aki ezt nem látja át tisztán, az maga szorulna sajnálatra…
Amikor ítélkezünk, egyfajta felsőbbrendűséget érzünk, miközben megvetéssel nézünk a másikra. Az ítélet nem mindig hangzik el szavakban, de ott van a mimikában, egy gúnyos mosolyban, a szemforgatásban vagy egy mély sóhajban. Ha ezt tapasztalod valakitől, akkor tudd: az ítélkezés ellenszere az empátia. Fájó tud lenni, amikor valaki félreértelmezi a tetteidet vagy megjegyzéseket tesz rád, esetleg azért véleményez negatívan, mert valamit másként látsz. Tudnod kell azt is, hogy a dolgokhoz való viszonyulásunk teljesen egyedi és nagyon összetett – már csak ezért is teljesen felesleges ítélkeznünk mások felett. Aki ezt nem látja át tisztán, az maga szorulna sajnálatra…
Olvass még a témában
„Nem érdekel, mit mondasz”
Az érdektelenség a mindennapi kapcsolatokban, különösen az intim viszonyokban, a leggyakoribb panaszok egyike. A „Már megint nem figyelsz rám!” érzése, megtapasztalása mély sebeket ejt. Előfordul, hogy éppen elmesélnél valamit, ami számodra fontos vagy érdekes, de látod, hogy a beszélgetőpartnered teljesen máshol jár. Tapasztalhatod ezt a magánéletedben, amikor a szerelmedet próbálod bevonni az életedbe vagy éppen a munkahelyeden is, amikor igyekszel elmondani egy jó ötletet a főnöködnek. Ez az attitűd az alapja annak, hogy sok kapcsolat egyszerűen kiüresedik. Ha nem figyelnek rád, nem mutatnak érdeklődést irántad, azzal mi mást is sugallhatnának, minthogy nem vagy elég fontos? Hogy észre se vennék, ha eltűnnél? Idővel talán te is felismered ezt és eleget teszel a „kérésnek”, de remélhetőleg annak tudatában, hogy ennél sokkal többre vagy érdemes.
Az összehasonlítgatás, az ok nélküli ítélkezés és az érdektelenség is mind olyan viselkedésformák, amelyek észrevétlenül megjelennek a mindennapjainkban. Még, ha nem is szándékosan tesszük, ezek a magatartások mérgezővé válhatnak, és eltávolíthatnak minket másoktól – akár adjuk, akár kapjuk a bántó attitűdöket.
Fotók: istockphoto.com
Az összehasonlítgatás, az ok nélküli ítélkezés és az érdektelenség is mind olyan viselkedésformák, amelyek észrevétlenül megjelennek a mindennapjainkban. Még, ha nem is szándékosan tesszük, ezek a magatartások mérgezővé válhatnak, és eltávolíthatnak minket másoktól – akár adjuk, akár kapjuk a bántó attitűdöket.
Fotók: istockphoto.com
