Bezzeg nagyanyáink korában…. Romlik-e a helyesírás?
A ma már az egész földkerekséget meghódító, mindennaposnak tekinthető chat-nyelv a gyakorlat alapján úgy tűnik, elsősorban a gyorsaságra, nem pedig a minőségi fogalmazásra, igényes nyelvhasználatra rendezkedett be, ez pedig értelemszerűen egy minőségi romlást eredményez. A tendenciát tovább erősíti az a tény, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, illetve – bár ezt csak személyes véleményként halkan jegyzem meg – egyre kevesebb könyvkiadó, print vagy online médium alkalmaz korrektort.
Persze kérdések mindig felmerülnek. Manapság mi számít alapműveltségnek, hozzátartozik-e a pontos helyesírás, a nyelvi műveltség? Éppenséggel mennyire fontos más megítélésében az, hogy mennyire ismeri és alkalmazza jól a szabályokat? Ám akárhogy is kozmetikázzuk, aki igényes embernek tartja magát, az legyen igényes anyanyelvének helyes használatára is.
1. Muszáj ly-nal írni?
Sokszor díszeleg (kínosan) a muszáj szó végén az ly, vagyis egy tipikus, ősi magyar betű. Ha ez a szó nálad is mumus, helyes alakját onnan lehet könnyen megjegyezni, hogy mivel viszonylag fiatal jövevényszóról beszélünk, amely a német ‘muss sein’ kifejezésből került át a magyar nyelvbe, így már nem kapta meg az elsősorban ősibb magyar szókincsre jellemző ly-t. Tehát muszáj lesz j-vel írni. Olvass még a témában
2. Egyenlőre vagy egyelőre?
A két alak két különböző jelentéssel bír. Egyenlő szeletekre vágom a tortát, de egyelőre nem eszünk belőle, csak ebéd után.
