„Te mennyit keresel?” – ez az a kérdés, amit szemtől szemben elég kellemetlen feltenni, és érthető, ha megválaszolni sem szeretjük. Pedig ahhoz, hogy reális képet kapjunk a saját munkánk értékéről, jó ismerni ezeket a számokat. Egy közösségi médiában terjedő új trend pedig válaszokat kínál.
2019-ben futótűzként terjedtek el – elsősorban az USA-ban – a nyilvánosan hozzáférhető Google táblázatok a közösségi oldalakon, amelyekbe a felhasználók névtelenül beírhatják a fizetésüket. Létezik már külön táblázat a művészeti ágban tevékenykedőknek, különböző városok baristáinak, lakberendezőknek, médiamunkásoknak, nonprofit szektorban dolgozóknak, akadémikusoknak, kreatív ügynökségek alkalmazottainak, hogy csak néhányat említsünk.
A fizetési információkat tartalmazó táblázat általában így működik: A Google űrlapon keresztül az egyének névtelenül adnak információt fizetésükről és szervezetükről, általában azzal a lehetőséggel, hogy kiegészítik azt a tapasztalataik évével, földrajzi elhelyezkedéssel, rasszal, nemmel és szexuális irányultsággal, valamint sokszor ágazatspecifikus információkat is megadhatnak – például beszélt nyelvek, díjak, elismerések vagy munkahelyi sérülések.
A válaszokat aztán a táblázat szerkesztője beírja a megfelelő helyre, a táblázat maga pedig többnyire csak megtekinthető, azaz abba nem írhat, szerkeszthet bele bárki.
Szabad ilyet?
Miközben a táblázatok maguk egyre népszerűbbek lesznek, hiszen nagyon sokakat érdekel a kérdés, hogy mások mennyit keresnek ugyanabban a szakmában, sokakban felmerül a kérdés, hogy nem kerülhetnek-e bajba emiatt? Ugyanakkor – hacsak a szerződésed nem köt titoktartáshoz – egészen nyugodtan beszélhetsz róla, hogy mennyi a fizetésed, sőt akár egy online fórumon is megoszthatod ezt. Azt azonban jó tudni, hogy bár maga a táblázat névtelen, az adataid beküldésekor esetleg visszakereshetővé válsz, illetve, ha olyan szakmában dolgozol, amiben kevesen vagytok, vagy szinte mindenki ismer mindenkit, akkor már néhány általános információ alapján is beazonosíthatnak.
Így előfordulhat, hogy a fizetésed, ami egyébként azért mégis érzékeny adat, mások számára is ismertté válik.
De mi az előnye?
Azon túl, hogy a fizetés olyasmi, ami mindenkit érdekel, egy ilyen táblázatnak – a fentebb említett kockázatai mellett – megvan az az előnye, hogy reálisabban láthatod, mennyit is ér a tudásod a munkaerőpiacon.
Ha a szakmabeliek ismerik, hogy kiért mennyit hajlandóak fizetni a munkáltatók, könnyebb kiszúrni az igazságtalanságokat is, például, hogy valaki kevesebb pénzt kap a neme vagy a szexuális irányultsága, esetleg vallása, rassza miatt.
Az olyan speciális adatok, mint például a munkahelyi sérülések – amivel a philadelphiai baristák egészítették ki a maguk táblázatát – pedig segíthetnek például egy szakszervezetnek képviselni a tagok érdekeit, jobb rálátást biztosítanak bizonyos részletekre.
Arról pedig nem is beszélve, hogy egy ilyen, névtelenül, arctalanul kitölthető táblázat segíthet ledönteni a tabukat, amelyek a pénzügyek körül kiépültek: ha ki merünk tölteni egy táblázatot, az az első lépés afelé, hogy élőben is beszélni merjünk az anyagiakról, így pedig egy lépéssel közelebb kerülhetünk az anyagi tudatossághoz és pénzügyi tervezéshez, amelyben még tőlünk nyugatabbra is van hová fejlődni, idehaza pedig egyelőre még a kultúrája sem alakult ki az öngondoskodásnak.