Van jó és rossz gondolkodásmód és ez egy olyan dolog amit irányíthatunk? Így van. Az ösztönös gondolatainkat nem tudjuk befolyásolni, de igenis van mód arra, hogy ne engedjük, hogy a negatív mentalitás eszkalálódjon, hiszen azzal csak felnagyítjuk a problémáinkat. A belső hang sokszor ítélkező, pesszimista és előítéletes, de nem szabad hagynunk, hogy túl hangos legyen.
Elhamarkodott következtetések
Amikor bármiféle bizonyítás nélkül feltételezzük a legrosszabbat, akkor szinte várjuk, hogy bekövetkezzen a rossz. Az elhamarkodott következtetések levonásának két fajtája van, a gondolatolvasás és a jövendőmondás.
Előbbi arra utal, mikor egy személynél előre eldöntjük hogyan fog reagálni valamire (negatívan) ami még meg sem történt. Utóbbi pedig az, mikor biztosak vagyunk benne, hogy minden balul fog elsülni már akkor, amikor erre még nincs semmi bizonyíték.
„Katasztrofizálás”
Ez a fiktív szó azt jelenti, mikor egyből a lehető legrosszabbra gondolunk. Például már elkezdődött a születésnapi bulid, de az egyik barátnőd késik és te egyből arra gondolsz, hogy biztosan azért, mert autóbalesete volt.
Ahogy az anyukád is egyből arra gondolt, hogy elraboltak, amikor késve értél haza kiskorodban. A katasztrofizálás felesleges stressznek tesz ki téged és a környezeted is, pedig nincs értelme azon pörögni, amit nem tudunk biztosan.
Címkézés
Mikor valakire – vagy akár magunkra – vagy valamire anélkül aggatunk címkét, hogy bebizonyosodott volna, hogy kiérdemli, tipikus rossz szokás. Ilyenkor gyakorlatilag úgy könyvelsz el valamit, hogy még nem is biztos, hogy helyes a feltételezésed.
Azért, mert valaki egy szituációban egy bizonyos módon reagált, még nem kell kikiáltani semminek. Például ha egy kollégád füllentett, még nem biztos, hogy hazug ember, lehet, hogy a helyzet követelte meg, hogy így járjon el. És például azért, mert valami nem sikerült neked elsőre, még nem szabad vesztesnek hinned magad.