Mindenki máshogy éli meg, mindenkinek mások az élményei és életünk során is más és más kapcsolatunk lesz a saját ciklusunkkal, van, aki szinte észre sem veszi, mások komoly fájdalommal élik meg. A legelső alkalomra viszont mindenki emlékszik, és ezek a dolgok szerintünk egytől egyik minden lány fejében megfordultak az első menstruációjakor. Neked is?
„Akkor ezentúl tényleg ez lesz? Hogy ez mekkora szívás!”
A kezdeti izgalmat és elégedettséget aztán gyorsan felváltja a döbbenet és az ijedtség: ezentúl tényleg, mindig, minden hónapban ez lesz?! Emlékszem, én izgatottan és kíváncsian vártam az első alkalmat, még valamiféle kis büszkeséget is éreztem, de aztán a harmadik napra úgy voltam vele, hogy bőven elég volt nekem ez a tapasztalat, most már véget érhetne a dolog, és a lehető legkevésbé sem vártam, hogy a következő hónapban újrakezdődjön.
A felismerés, hogy ez nem csak egy egyszeri, érdekes és izgalmas tapasztalat lesz, hanem hogy meg kell tanulni ezzel együtt élni, elsőre azért nagyon ijesztő tud lenni.
16 év távlatából szerencsére azt tudom mondani, hogy sikerült egész jól megszoknom a dolgot, de teljes mértékben meg tudom érteni a 13 éves önmagamat, aki nem tudja elképzelni, hogy ezentúl 28 napos ciklusok köré rendeződik az élete, és minden egyes komolyabb esemény naptárba írásakor az lesz a legelső teendője, hogy kiszámolja, nem éppen akkor fog-e megjönni neki.
A felismerés, hogy ez nem csak egy egyszeri, érdekes és izgalmas tapasztalat lesz, hanem hogy meg kell tanulni ezzel együtt élni, elsőre azért nagyon ijesztő tud lenni.
16 év távlatából szerencsére azt tudom mondani, hogy sikerült egész jól megszoknom a dolgot, de teljes mértékben meg tudom érteni a 13 éves önmagamat, aki nem tudja elképzelni, hogy ezentúl 28 napos ciklusok köré rendeződik az élete, és minden egyes komolyabb esemény naptárba írásakor az lesz a legelső teendője, hogy kiszámolja, nem éppen akkor fog-e megjönni neki.