A ghostingnak nem kell azonnalinak lennie
Jellegzetes reakció, hogy a meglepettségtől szólni sem tud az, akivel drasztikusan megszakítják a kapcsolatot. Egy ideig próbálkozik, de csak a legritkább esetben megy el addig, hogy személyesen is odaáll elé és kérdőre vonja. Levelek, üzenetek, telefonhívások formájában próbáljuk ilyenkor felvenni a kapcsolatot. Érdemi válasz persze nem jön, legfeljebb egy mosolygós szmájli vagy egy lerázós válaszüzenet, például “bocs, de nem érek rá”.
Sokan, egyébként jogosan, megbántva érzik magukat a ghosting elején és ez is akadályozza a további kommunikációt. Végül azon kapja magát az elhagyott barát, hogy hónapok, évek teltek el és már nem is akarja vagy nem meri feszegetni a témát.
A jelenségnek egyébként nem kell azonnal történnie. Jellemző az is, hogy egy közeli barát a hirtelen megromlott egészségi állapotára hivatkozik, beteg rokonát kell ápolnia, fontos feladata van, nem ér rá semmi másra egy ideig. Olvass még a témában
Ezeket hívják fehér hazugságnak, mert sokszor van valóságalapja, de csak arra használják fel ezeket az élethelyzeteket, hogy eltávolodhassanak.
Úgy érzik, ezzel megindokolják, miért nem válaszolnak a hívásokra, miért nem írnak vissza az üzenetekre, de a lényeg ugyanaz. Nem mondanak semmi negatívat, de szép lassan eltűnnek a másik ember életéből. Gondolkozz el rajta, szinte biztos, hogy ismersz olyat, aki egyik vagy másik oldalról, de megtapasztalta már a ghostingot. Talán te sem vagy kivétel.
