Már Janikovszky Éva is észrevette, hogy talán kicsit túl sokszor tesszük fel a kérdést: „Ugyan kire ütött ez a gyerek?” De vajon tényleg a szüleinktől öröklött gének tehetőek felelőssé azért, amilyenek vagyunk? Vagy a környezetünkben látott minták formálják a személyiségünket? Mi az, amit hozunk magunkkal, és mi az, amit tanulunk – és ha mindkettő formál minket, mégis melyik lesz az erősebb hatás?
Mai legjobb tudásunk szerint a személyiség nem kizárólag a szüleinktől vett minták vagy a környezetünk hatásának egyenes következménye – hanem egy bonyolult, a bennünk élő biológiai lehetőségek és a körülöttünk lévő világ közötti interakció folyamatos eredménye.
„Gének vs. nevelés” – lehet, hogy a kérdés a rossz?
A klasszikus vita a gének és a neveltetés között arra épül, hogy vagy a biológiai „készletünk”, vagy a környezetünk határozza meg alapvetően, milyenek leszünk. De a modern kutatások szerint ez a kérdés így, önmagában véve félrevezető. A genetikai tényezők valóban jelentős szerepet játszanak abban, hogy milyen személyiségjegyeket hordozunk: például az impulzivitás, az érzelmi intenzitás vagy a társas viselkedés egy részét a DNS-ünk valóban befolyásolja. Olvass még a témában
„A taxis állította, hogy aznap éjszaka egyszer már hazavitt engem” – Bizarr történetek, amikre sosem lett megnyugtató válasz
Tegnap még szeptember volt, holnap meg már karácsony?
A transzgenerációs minta, amit ki kellett oldanom ahhoz, hogy igazi társa lehessek a férjemnek
Az extrovertált és introvertált emberek teljesen más falszínt választanak a szakértők szerint – magadra ismersz benne?
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
