Egy friss tanulmány szerint a súlyos stressz és trauma „nemcsak” érzelmi vagy viselkedésbeli mintázatokat hagy maga után az utódokban, hanem konkrét biológiai nyomokat is – mégpedig az epigenetikán keresztül.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Számomra különösen izgalmas ez a kutatás, mert évek óta járok családállításra, ahol újra és újra azt tapasztalom, hogy a transzgenerációs traumák mélyen befolyásolják az emberek életét a jelenben. Megdöbbentő látni, hogy amikor valaki küzd bizonyos félelmekkel, szorongásokkal, elakadásokkal, akkor ezek időnként nem is a saját történetére vezethetőek vissza, hanem egy korábbi generáció megélt fájdalmából erednek.
Ez a kutatás azonban nemcsak azt mutatja meg, hogy a fájdalmas múlt nyomai hogyan maradhatnak velünk, hanem azt is, hogy a sejtjeink szintjén is kimutatható változásokat eredményezhetnek.
A trauma biológiai lenyomata
A genetikai öröklődésről legtöbbször úgy gondolkodunk, hogy a DNS-ünk kódja szigorúan meghatározza, milyen tulajdonságokat öröklünk a szüleinktől. Az epigenetika azonban más megvilágításba helyezi ezt a képet. Ez a tudományág azt vizsgálja, hogy bizonyos „kapcsolók” hogyan aktiválhatják vagy éppen gátolhatják a génjeink működését – anélkül, hogy a DNS-kódunk megváltozna.
A legújabb kutatás, amely a Scientific Reports folyóiratban jelent meg 2025 februárjában, arra világít rá, hogy ezek az epigenetikai módosulások nemcsak az adott ember életében játszanak szerepet, hanem tovább is adhatóak az utódoknak.
A vizsgálatot olyan szíriai családokon végezték, akik három generáción keresztül éltek át különböző mértékű traumákat, beleértve az 1982-es hamai mészárlást és a 2011-ben kezdődött szíriai polgárháborút. A kutatók több éven át gyűjtöttek mintákat három generáció nőtagjaitól – nagymamáktól, anyáktól és unokáktól. Az elemzések azt mutatták, hogy akik közvetlenül ki voltak téve a háborús traumának, egyértelmű epigenetikai változásokat mutatnak.
Az igazán megdöbbentő azonban az, hogy ezek a változások az ő gyermekeik és unokáik génkifejeződésében is kimutathatók voltak – vagyis a trauma nyomai akár három generáción keresztül is fennmaradhat (vagy akár még tovább).
