Már Janikovszky Éva is észrevette, hogy talán kicsit túl sokszor tesszük fel a kérdést: „Ugyan kire ütött ez a gyerek?” De vajon tényleg a szüleinktől öröklött gének tehetőek felelőssé azért, amilyenek vagyunk? Vagy a környezetünkben látott minták formálják a személyiségünket? Mi az, amit hozunk magunkkal, és mi az, amit tanulunk – és ha mindkettő formál minket, mégis melyik lesz az erősebb hatás?
Mai legjobb tudásunk szerint a személyiség nem kizárólag a szüleinktől vett minták vagy a környezetünk hatásának egyenes következménye – hanem egy bonyolult, a bennünk élő biológiai lehetőségek és a körülöttünk lévő világ közötti interakció folyamatos eredménye.
„Gének vs. nevelés” – lehet, hogy a kérdés a rossz?
A klasszikus vita a gének és a neveltetés között arra épül, hogy vagy a biológiai „készletünk”, vagy a környezetünk határozza meg alapvetően, milyenek leszünk. De a modern kutatások szerint ez a kérdés így, önmagában véve félrevezető. A genetikai tényezők valóban jelentős szerepet játszanak abban, hogy milyen személyiségjegyeket hordozunk: például az impulzivitás, az érzelmi intenzitás vagy a társas viselkedés egy részét a DNS-ünk valóban befolyásolja. Olvass még a témában
Válassz egy őszi levelet, és megmondjuk, mit tartogat neked az október
Újra beszélünk, de bárcsak ne tennénk – Amikor rájössz, hogy a legjobb barátnődből már csak egy kínos emlék maradt
Van egy barátnőm, akinek nem kedvelem a párját – és ebből nem csinálok titkot
Beköltöztem az új lakásomba, és az első éjszaka óta tudom, hogy nem vagyok ott egyedül
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
