A „magasságizmus” eléggé légből kapott szónak hangzik. Mégis vannak bizonyítékok arra, hogy a termet körüli elfogultságunk hozzájárul a karrierünk alakulásához.
2010-ben, amikor Imran biztonsági őrként talált munkát egy magánegyetemen a pakisztáni Karacsiban, teljes szívvel vetette bele magát a feladatba – írja a BBC. Az éjszakai műszakban arra törekedett, hogy magabiztosságot mutasson és megóvja az ingatlant a lopástól vagy vandalizmustól. Ugyanakkor barátságos is volt, mint a kora reggeli látogatók első kapcsolati pontja.
De nem volt mindig egyszerű dolga. A mindössze 157 cm-es Imran nem túl sokkal alacsonyabb, mint egy átlagos pakisztáni férfi. A munkások mégis olyan beceneveket adtak Imrannak, amelyeket viccesnek tartanak. – Munna bhai! – kiáltott fel az egyik, ami egy kedves helyi kifejezés kis, fiatal testvérre. „Bona” – kiáltotta egy másik – ami urduul törpét jelent.
Imran azt mondja, büszke arra, akiő, és tudja kezelni a magasságával kapcsolatos megjegyzéseket. De van egy terület, ahol azt gyanítja, hogy magasságának különösen negatív hatása van: a fizetése. „Amikor fizetésemelésre kerül sor, az újonnan jöttekhez hasonlítanak. Olyan sokáig szolgáltam ezt az intézményt; Nem kellene ugyanabban a [bércsoportban] lennem, mint ők.”
Senki sem kapcsolta össze egyenesen a kettőt. Néha még Imran is elgondolkodik azon, vajon a képzelet szüleménye-e, hogy a magassága szerepet játszott abban, hogy nem léptették elő. De mivel még egy évig ugyanabban a fizetési sávban találja magát, mint az újonnan felvett őrök, nem tehet mást, mint hogy eltűnődik azon, vajon a termetén – nem a munkáján – alapuló értékelések hátráltatják-e.
Nem könnyű bizonyítani, hogy a magasság miatt kap-e valaki több fizetést
A magassági megkülönböztetés az egyik legkevésbé ismert vagy tárgyalt torzítás, és az egyik legnehezebb megerősíteni. Imránhoz hasonlóan sokan azon töprengenek, hogy ez az összefüggés nem nevetséges-e, és megkérdőjelezik, hogy valaki ésszerűen össze tudja-e keverni az alacsony termetet a negatív tulajdonságokkal. Még a „normális” vagy az átlagon felüli termetűek is nehezen hiszik el, hogy valaha is elfogultak voltak velük a magasságuk alapján, vagy hasznot húztak belőle.
A kutatások azonban azt mutatják, hogy szakmai szinten a termet kézzelfogható különbséget jelent, bár kissé eltérő módon hat a férfiakra és a nőkre. A tanulmányok szerint a magasság korrelál a magasabb jövedelemmel. A toborzók a magasabb jelölteket részesítik előnyben, a magasság pedig befolyásolja az előléptetési lehetőségeket.
A kutatások azt mutatják, hogy a magasabb férfiakat és nőket „vezető-szerűbbnek” tekintjük, dominánsabbnak, intelligensebbnek és egészségesebbnek tartjuk őket; a magas férfiak nagyobb valószínűséggel jutnak vezetői pozícióba.
Mindazonáltal a magasságizmus implicit elfogultság, amelyet tudat alatt rejtegethetünk, sőt, belsővé tesszük anélkül, hogy észrevennénk. És ez a burkoltság az, ami különösen nehézzé teszi a felszámolását.
Az ösztöneink tehetnek a „magasságizmusról”
Dr. Omer Kimhi, a Haifa Egyetem Jogi Karának docense, aki a magasságizmust kutatta, úgy véli, hogy a magasságizmus gyökerei az evolúciós torzításokban rejlenek. Az állatvilágban ugyanis a magasságot gyakran hozhatjuk összefüggésbe az erővel.
„Ha nagyobb vagy, te vagy a csoport vezetője. Ennek egy része megmaradt… és a magasságot tekintélyhez, erőhöz és magasabb pozícióhoz kötjük”
– mondja.
A magasság iránti tiszteletünk valóban ösztönös lehet – a múltban a társadalmi hierarchiák feltérképezésére használt primitív módszerek maradványa. Az ősi társadalmakban a fittség és a fizikai impozánsság fontos vezetői tulajdonságok voltak. De – mondja Dr. Erin Pritchard, a Liverpool Hope Egyetem fogyatékosságtudományi oktatója és a Kulturális és Fogyatékossági Tanulmányok Központjának tagja – többféleképpen is meghonosíthatjuk a magasságizmust a modern társadalomban.
„Az egyes nemzeteknek megvan a saját optimális magasságuk egy görbe alapján, és ez egy olyan sztenderddé válhat, amilyennek mindenkinek „kell lennie”. Ha valaki ennél alacsonyabb megkérdezzük magunktól, hogy van-e valami baj vele – de tiszteljük azokat, akik magasabbak” – mondja Pritchard.