„Evolúcióbiológusként nem minden világjárvánnyal összefüggő családi krízisre tudom a választ, egyet azonban biztosan állíthatok: fajként az ember látványosan rosszul van felszerelve ahhoz, hogy elszigetelten oldja meg a gyermeknevelést” – mondja a tudós a BBC-nek írt cikkében arról, miért élte meg sok szülő olyan nehezen, hogy az elmúlt hónapokban (lassan években) sokszor kizárólag a legszűkebb családjával lehetett összezárva, velük viszont állandóan.
Mert lássuk be: hiába mondtuk, hogy most lehet kihasználni az időt, hogy együtt legyünk, most van itt az alkalom arra, hogy igazán egymásra figyeljünk, szülőként minden igyekezetünk és legjobb szándékaink ellenére is sokszor borzasztó stresszes volt fenntartani a családi idillt, dolgozni és normálisnak is maradni.
Miért kimerítő a szülőség?
„Evolúciós szempontból nem meglepő, hogy sokan közülünk annyira levertnek éreztük magunkat” – mondja Raihani. Olvass még a témában
„Az elterjedt elképzelés ellenére, hogy a modern családi élet kicsi, független egységekből áll, a valóság az, hogy gyakran hasznunkra válna mások segítsége utódaink felneveléséhez. Az emberi történelem nagy részében a tágabb család tagjai nyújtottak segítséget. A mai iparosodott társadalmakban, ahol gyakoriak a kisebb családi egységek, a tanárok, bébiszitterek és más gondozók tették lehetővé számunkra, hogy megismételjük ezt az ősi támogató hálózatot.”
A gyermeknevelésnek ez az együttműködésen alapuló módja egyedülállóvá tesz bennünket a majmok között. Az úgynevezett „szövetkezeti tenyésztés” inkább hasonlít a látszólag távolabbi fajok, például a szurikáták, sőt a hangyák és a méhek életéhez – és ez döntő evolúciós előnyökkel járt, magyarázza a kutató.
