Először a karantén ideje alatt éreztem úgy, hogy teljesen elegem van a közösségi oldalból. Túlságosan sok volt, hogy mindenhonnan a vírus-téma ömlik rám, és úgy véltem, soha jobb alkalmam nincs arra, hogy felfüggesszem a profilomat.
2/6 Szilvi, 36 – Nem akartam, hogy mindent tudjanak rólam
„Magas pozícióban dolgozom egy cégnél, de fokozatosan küzdöttem fel magamat ebbe a pozícióba. Mivel már nekem is vannak beosztottaim, pontosan tudom, hogy a munkaadó részéről hogyan megy az ellenőrzés. A beérkező önéletrajzok alapján gyakorlatilag egyből szelektálunk és nagyon erős rostát képez az, hogy a jelentkezőnek milyen a profilja a közösségi oldalon. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy úgy vélik, nem mérvadóak az évekkel ezelőtti megosztásaik, vagy éppen a feltöltött fotóik, a bejegyzéseik, adott esetben a kirohanásaik, de őket el kell keserítenem: rengeget nyomnak a latban. Azonnal eldől, hogy szimpatikus-e a jelölt és nagyon sokszor automatikusan háttérbe kerülnek azok, akiknek nem megfelelő a profiljuk. Akkor is, ha tökéletes szakemberek lehetnének, a személyiségük egyikünk számára sem lényegtelen szempont.
Mikor ez bennem is realizálódott, az első dolgom az volt, hogy minden nyilvános megosztásomat töröltem, míg végül eljutottam oda, hogy egy kép és adatok nélküli profilom maradt.
Ezt is töröltem, amikor bevezették azt a funkciót, hogy az ismerőseim automatikusan látják, mit kommentelek, vagy likeolok. Nincs szükségem rá, hogy akár központilag, akár egy távoli ismerősöm minden online lépésemről tudomást szerezzen.”
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!