Először a karantén ideje alatt éreztem úgy, hogy teljesen elegem van a közösségi oldalból. Túlságosan sok volt, hogy mindenhonnan a vírus-téma ömlik rám, és úgy véltem, soha jobb alkalmam nincs arra, hogy felfüggesszem a profilomat.
Saját tapasztalat
Így is történt, búcsút mondtam a karantén idején a Facebooknak, mert úgy éreztem, egyáltalán nem szolgálja a javamat. Nem csak azért, mert idegesítettek a hírek, álhírek, hanem mert úgy véltem, régen elvesztette eredeti funkcióját az oldal. Számomra az a fontos, hogy a helyi, inkább város szintű információkkal szembesüljek, hogy tudjam, mi történik az óvodában, illetve a közeli eseményekről, rendezvényekről időben tudomást szerezzek. Utóbbiak akkor teljesen tárgytalanná váltak a karantén miatt, és mivel az óvoda is bezárt, ott sem maradtunk le semmiről. A városi híreket illetően az egyik barátnőmet kértem meg, hogy gondoljon rám, ha valami fontosat lát – és már búcsút is intettem a közösségi médiának.
Néhány napig furcsa érzés volt: rutinszerűen a kezembe vettem a telefont, és nem tudtam mit csinálni vele.
Átpörgettem a számomra hiteles híreket, megnézegettem, milyen képeket készítettem és már tettem is félre. Eltelt pár nap és 80%-kal csökkent a képernyőidőm, ami azért elég erős ébresztő volt arra vonatkozóan, hogy ha visszatérek, határokat kell szabnom magamnak. Erre sort is kerítettem: a karantén után ismét aktiváltam a profilomat. Részben azért, mert több olyan csoport tagja vagyok, ahonnan az életvezetésemhez szükséges információk áramlanak, részben pedig azért, mert ismét elindultak azok az események, amik engem is érdekeltek. Ezúttal viszont állítottam napi limitet, és fél órában maximáltam azt az időt, amit naponta a közösségi oldalon tölthetek. Azonban több ismerősöm van, aki be sem regisztrált a portálra, vagy ugyan egykoron használta, idővel törölte magát róla. De miért döntöttek így?
Néhány napig furcsa érzés volt: rutinszerűen a kezembe vettem a telefont, és nem tudtam mit csinálni vele.
Átpörgettem a számomra hiteles híreket, megnézegettem, milyen képeket készítettem és már tettem is félre. Eltelt pár nap és 80%-kal csökkent a képernyőidőm, ami azért elég erős ébresztő volt arra vonatkozóan, hogy ha visszatérek, határokat kell szabnom magamnak. Erre sort is kerítettem: a karantén után ismét aktiváltam a profilomat. Részben azért, mert több olyan csoport tagja vagyok, ahonnan az életvezetésemhez szükséges információk áramlanak, részben pedig azért, mert ismét elindultak azok az események, amik engem is érdekeltek. Ezúttal viszont állítottam napi limitet, és fél órában maximáltam azt az időt, amit naponta a közösségi oldalon tölthetek. Azonban több ismerősöm van, aki be sem regisztrált a portálra, vagy ugyan egykoron használta, idővel törölte magát róla. De miért döntöttek így?