Ma véletlenül meghallottam egy dalt, amit gyerekkoromban apám megtanított nekem, a Bordódi Kristóf-ot. Eszembe jutott a gyerekkorom, és azon vettem észre magam, hogy gyerekkorom boldogságán, a mai gyerekek boldogtalanságán kezdtem gondolkozni.
5/7 A tévé és rádió miatt
Régen nem volt hétfőn adás, amikor pedig volt, a család együtt tudta nézni – olyan volt a film mondanivalója. Nem volt ennyi film, csak napi egy. Volt időnk beszélni róla, megemészteni: akár egy egész hetünk. Többnyire rádiót hallgattunk, és bár kamaszként már keveselltem a könnyűzenei műsorokat, míg arra vártam, kénytelen voltam meghallgatni a komolyzenét, verselést is – nagyon sokat tanultam.
Az információ nem a borzongásra, félelemre korlátozódott, a felhőtlen szórakozás pedig az igényes humorú rádió kabaré volt, nem az, amikor pár celeb egymáson nevet, egymást szórakoztatja, mert azt hiszik, hogy az másnak is jó.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!