Nem vagyunk rá felkészülve
Míg az idősebb generációnak sokkal előbb elkezdődött a valódi élet, mi még a húszas éveink végén is gyereknek érezzük magunkat. Nagyszüleinknek már korán felelősséget kellett vállalniuk: ritka volt, hogy valaki továbbtanulhatott, azonnal dolgozni kellett, és korábban is házasodtak, részben praktikussági okokból (könnyebb volt megélni együtt).
Manapság több főiskolát vagy egyetemet is elvégzünk, teljesen kitolódik felnőtté válás határa, ezért hosszabb ideig is viselkedünk úgy, mintha semmilyen komolyabb felelősség nem nyomná a vállunkat. Ehhez hozzátartoznak a párkapcsolatok is: nem feltétlenül vesszük komolyan az ismerkedést, és sokkal nehezebben vállalunk felelősséget a saját és a másik ember érzelmeiért is.
