A házasság intézménye jó. Bevált, évezredek óta. Imádjuk nézni a boldog házassággal végződő, esküvős filmeket, nők és férfiak egyaránt. Mégis rengetegen megtagadják ezt a szentséget. A házasság nem divatjamúlt, csak mi lettünk esztelenül modernek, azaz éretlenek az „örökké” feladatához. Ez egy küzdelem, ami – ha érettek vagyunk rá – a legjobb, legnemesebb küzdelem. Mondhatnám úgy is: legalább arra vedd a fáradságot, hogy életed folyamán egy embert megismerj – a házastársadat.
3/5 Házasságpárti lányoknak
Nem az a művészet, hogy kiharcoljuk azt, hogy elvegyen XY feleségül. A művészet az, hogy elérjük azt, hogy ő akarjon minket feleségül venni, anélkül, hogy ez kényszer legyen számára.
A nő kitartása csak ekkor kezdődik, hiszen meg kell becsülni a kapcsolatot, az „örökké”-t. Ez persze a férfira is vonatkozik. A férfi ne azért vegye el a nőt, hogy a nő boldog legyen a házasság tényétől, hogy a nő kedvében járjon egy díszes lagzival, hanem azért, hogy ő, a férfi boldog legyen, hogy mindketten azok legyenek – egy életen keresztül.
S. J. Watson angol írónő szerint: „A férjem a védelmezőm, ez igaz, de ugyanakkor a szerelmem is. (…) Mindig is szerettem, és ha minden áldott nap újra meg kell tanulnom (őt) szeretni, állok elébe.”
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!