Könnyű lenne ráfogni ezt a fajta félelmet arra, hogy egy múltbéli csalódás okozza az érzést, miszerint manapság félnek elköteleződni az emberek. Ha ez így lenne, a világ nagy része csak a csalódásaiból táplálkozna. Természetesen van olyan, hogy aki egyszer megégette magát, nem szalad neki újra egy szoros kapcsolatnak…
A hit hiánya
Az elmúlt fél évszázadban nem csak az istenhit kopott meg, mint érzés, hanem az is, hogy higgyünk a másiknak, a másikban. Ez minden fajta kapcsolatra igaz, legyen az baráti, testvéri, szülő-gyerek kapcsolat, vagy épp párkapcsolat.
Igyekszünk saját magunkban hinni, ám ez sokak számára azért tévút, mert ahhoz ismerni kellene saját magunkat.
Boldogulás egyedül
Igen, ez egy ideig járható út, ám legalább akkora csapda is. Amikor fiatalok vagyunk, képesek vagyunk arra, hogy úgy éljünk, hogy ne kérjünk segítséget környezetünktől.
Tele vagyunk energiával, talpraesettebbek, tanulékonyabbak, alkalmazkodóbbak vagyunk – többek között az emberi játszmákban is.
Ám öregségünk kezdetén rájövünk arra, hogy az addig élt életünket túl sok emberrel osztottuk meg – érzelmeinket, időnket úgymond elapróztuk -, nem egy emberrel, így pedig nincs arra lehetőség, hogy a sok öröm, bánat és együtt töltött idő megalapozza a bizalmat, ami két embert összetart. Nem lesz közös emlékezet, vagy legalábbis kevés.
Az elköteleződés kikerülhetetlen
Az emberek nagy része fél attól, hogy valakihez hozzákösse az életét. Ám a biológia – főleg nők esetében – nem viccel. Előbb utóbb gyereket akarunk. Nos… ez a legnagyobb elköteleződés.
Nem csak mentálisan egészségesebb a jól bevált családmodell. Könnyebb is, hiszen több idő jut magunkra.
Gyerekünk is – nem csak mentálisan, hanem fizikailag is – egészségesebb, és úgy nő fel, hogy természetes lesz neki az elköteleződés fogalma, ami az ő életét is megkönnyíti.
Az elköteleződés egyenlő a kiszolgáltatottsággal?
Igen, az ember valamennyire kiszolgáltatott a másik félnek, érzelmileg, anyagilag és erkölcsileg is.
Ám egy egészséges házasságban nem csak erről szól a történet. A régi tanyavilágban nem volt negatív előjelű a kiszolgáltatottság fogalma, ugyanis a családok olyan távol éltek egymástól fizikailag, annyira kemény volt az élet, hogy csak egymásban bízhattak.
Gyakorlatilag egymás kezébe tették le sorsukat – nem a boldogulásért, hanem azért, hogy egyáltalán életben maradjanak. Most sokan azt mondják, ez a kor elmúlt. Valóban?
Ma lenne igazán fontos az elköteleződés
Amíg a múlt században az élelem megtermelése volt az egyértelmű cél, most az élelem megszerzése az. A kettő között az a különbség, hogy most pénzt termelünk, amin élelmet, javakat veszünk.
A pénz, amit megtermelünk, a legtöbb ember számára kevés a megélhetéshez, hiszen el kell tartani az adónkból a rászorulókat, a szociális szolgálatokat, és a bankokat, melyek ezt a pénzt elérhetővé teszik számunkra.
Akkor tehát, mely élet keményebb? A régi vagy a mostani? Szükség van a mai életben valódi társra?
