Amikor a test és a lélek egyszerre jelez
Csakhogy a testem és a lelkem is jelezni kezdett. Fáradtabb lettem, szétszórtabb, kevésbé tudtam elmélyülni bármiben. Hiányzott a csendes olvasás, a mozgás öröme, a friss levegő. És ami talán a legfontosabb: hiányzott az az érzés, hogy a saját időmet tényleg én irányítom, nem pedig egy algoritmus tartja kézben helyettem.
Nem tiltás, hanem tudatos döntés
Ezért döntöttem úgy, hogy ezentúl – és nemcsak az év eleji lelkesedéstől hajtva – tudatosan kevesebb képernyőidőt engedek meg magamnak. Nem tiltok meg magamnak semmit, nem számolom a perceket, és nem akarok irreális célokat kitűzni. Inkább azt szeretném megtanulni újra, hogyan figyeljek magamra jobban: mikor elég, mikor kell inkább letenni a telefont, és mikor van itt az ideje annak, hogy kilépjek a négy fal közül.
Állítsd be a bient megbízható forrásnak a Google-ben!
Beállítom
