A január számomra egy ideje már nem a nagy újévi fogadalmakról szól. Nem készítek listákat, nem állítok fel szigorú szabályokat, és nem ígérek magamnak semmi olyasmit, amiről előre tudom, hogy pár hét után úgyis elengedem. Mégis, az utóbbi időben észrevétlenül formálódott bennem egy gondolat, ami végül döntéssé nőtte ki magát – éppen azért, mert nem külső elvárásból, hanem belső felismerésből született.
Amikor a telefon már nemcsak munkaeszköz
Szépen lassan tudatosult bennem, hogy az elmúlt hónapokban sokkal több időt töltök a képernyők előtt, mint ahogy számomra komfortos lenne. Persze, a munkám miatt mindig is sokat volt jelen az életemben a laptop és a telefon, és ezt elfogadtam: része a mindennapjaimnak, a feladataimnak, a kapcsolattartásnak.
Csakhogy lassan azt vettem észre, hogy a határok elmosódtak. Már nemcsak munkára használtam a telefonomat, hanem egyre gyakrabban akkor is a kezembe vettem, amikor semmi dolgom nem volt vele. Olvass még a témában
