A „csak pár perc” csapdájában
Először csak pár percre pörgettem végig a közösségi médiát munka után. Aztán a pár perc negyedóra lett, később félóra, majd olyan esték is akadtak, amikor azt vettem észre: ahelyett, hogy olvasnék, pihennék vagy kimozdulnék, teljesen beszippant a végtelen görgetés. Sokszor csak nézelődtem, olvasgattam, és mire felnéztem, már el is telt az idő – a szabadidőm rovására.
A tél, ami cinkosa lett a képernyőnek
A tél csak ráerősített erre. Bármennyire is szeretek ilyenkor is kimozdulni, sétálni, kirándulni, összességében mégis több időt töltök idebent, és ilyenkor még könnyebb elcsúszni afelé, hogy a telefon a társaság, a kikapcsolódás vagy éppen a pótcselekvés szerepét veszi át.
A képernyő pedig mindig kéznél van, mindig csábító, mindig kínál valami újat – vagy legalábbis valami olyasmit, ami újabb tíz percre marasztal.
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
