Baj, ha unatkozik a gyerek?
A sok-sok készségfejlesztő és interaktív játék között aligha van idő unatkozni. Ha mégis megtörténik, akkor rengeteg szülő automatikusan a médiákhoz folyamodik segítségül: jöhetnek a tabletek, a mesés videók és a telefonok. Manapság már látjuk és felmérésekkel is igazolták számunkra, hogy ez sajnos nem a helyes út, bár kényelmesnek kényelmes.
A mai internetközpontú világban persze nem feltétlenül az a szerencsés, ha teljesen elzárunk minden médiát a gyerekektől, hiszen nekik ez már a munkaeszközük lesz, a hétköznapjuk szerves, aktív részét képezik majd a kütyük, az okos kiegészítők. Akkor is hátránnyal indulnak, ha túl sokat babrálnak ezekkel a készülékekkel, de sajnos akkor is, ha egyáltalán nem találkoznak velük.
A lényeg tehát az arany középút, ami szakértők szerint legfeljebb napi 30 perc médiát jelent, azt is szülői felügyelet mellett.
A valóság ugyanakkor az, hogy messze nem hátráltatja a csemeték fejlődését az unalom, hanem egyenes segíti! Ennek oka az, hogy ha beüt az unalom, akkor a kicsiknek muszáj aktivizálniuk a kreativitásukat. Így lesz pár szál fonalból tekeredő kukac, vagy izgalmas sorkirakós a legóból. Egyik tárgy sem arra való, amire ilyenkor használják őket, de ezzel az égvilágon semmi gond nincs. Olvass még a témában
Kifejezetten gyakori hiba, hogy a szülők elveszik a kicsiktől a játékokat, ha azokkal nem rendeltetésszerűen játszanak, vagy megpróbálják megmutatni, hogyan kellene. Az sem igazán szerencsés, hogy olyan játékokat veszünk nekik, amikkel jóformán játszani sem kell, legfeljebb néhány gombot megnyomni rajtuk. Általában igaz, hogy valami minél hétköznapibb, minél egyszerűbb, annál jobb vele játszani. Nem véletlen, hogy a kicsik sokszor ösztönösen inkább a konyhaedényekkel vagy a süteménykiszúrókkal játszanak, nem pedig a méregdrágán megvett készségfejlesztőkkel.
Az csak hab a tortán, hogy ha nem akarjuk állandóan lekötni a figyelmüket, akkor automatikusan elkezdik felfedezni, megismerni a körülöttük levő világot, és ez bármilyen játéknál izgalmasabb.
Mindez csupán annyit jelent, hogy ne akarjuk mindig, mindenáron irányítani vagy programokra cipelni őket, hanem elégedjünk meg az olyan csodálatos lehetőségekkel, mint amilyen a gesztenyegyűjtés a közeli parkban, vagy akár kavicsdobálás a patakba.
