A matematika komoly tudomány. Abszolút racionális dolog, így azt gondoljuk, hogy hiányzik belőle a játék és a szenvedély. Pedig pont ezek megléte miatt fejlődik!
VIDEO Év végi fejlődés horoszkóp: ez az, amit még idén kell megfejlődnöd
1/4 Kepler és az ő mókás munkássága, az 1600-as évekből
A határozott integrálhoz hasonló számítási eljárást dolgozott ki Arkhimédész nyomán, ami az integrálszámítás előfutára. Mindezt azért, hogy megállapítsa a boroshordók űrtartalmát. Kíváncsi ember lévén, rácsodálkozott a hópelyhekre is, aminek kapcsán elkezdte vizsgálni azok szimmetriáját.
Rájött, hogy bár a hópelyhek egyediek, egy dologban mind megegyezik: az ágak 60 fokos szöge. Ebből – valamilyen rejtélyes oknál fogva, számára – következett az, hogy elgondolkozzon azon, hogy a gömböket és köröket hogyan lehet a legsűrűbben egymás mellé helyezni… az elmélet csak 1998-ban nyert bizonyítást.
Ezzel Kepler megalapozta a mai híradástechnikát, ugyanis eredményeit a kristálytanban és kódolás elméletben használták fel. Ebből viszont az következik, hogy egy gondolat sem hiábavaló, és ha van kíváncsiság, szenvedély, abból nagy dolgok születnek – idővel.
A régi logarlécekre már ránézni is gyönyörűség volt gyerekként – és természetes tilos volt hozzányúlni. Ő volt minden titkok tudója, maga a rejtély. Tele van számokkal, egy olyan rendszer szerint, ami maga a misztikum.
Kivitelezése igényes volt, ahogy tokja is. A századfordulón mahagóni fából készítették.
Ma már gépekkel számoljuk a logaritmust, így elveszett belőle a játékosság, amit a logarléc adott egy kis pluszként. A logarléc elődjét Napier alkotta meg, amit Napier-csontoknak vagy számolópálcáknak is neveznek. Napier vezette be magát a logaritmust, ami Keplernek nagy segítséget nyújtott a Rudolf-féle táblázatok elkészítéséhez, amik bolygópálya-leírások voltak.
A mai logarléchez nagyon hasonlító eszközt Edmund Gunter angol matematikus alkotta meg, 1620-ban. Később speciális logarléceket gyártottak a különböző szakmáknak, sőt, a II. világháború alatt a bombázók személyzete is használta ezt az eszközt.
Szinte minden háztartásban akad még ilyen számoló eszköz, ha máshol nem, akkor a padláson, a lomok között. Kisebbek számára hatalmas, tarka, gyöngyökből készítették.
Az emberek többsége nem tud rajta számolni, mégis nagy segítség a legkisebbeknek a tízig való számolás megtanulásához, vagy épp a tízes számrendszer megismeréséhez.
Japánból származik, de Kínában is volt hasonló eszköz, már a 14. században.
Érdekes, hogy az elektronikus számológépnek sem sikerült kiszorítani a hétköznapokból a szorobánt, sőt, vizsgázni is kell belőle. Ami viszont igen komolyan hangzik: már itthon is lehet Kyú vizsgát tenni szoroban használatból, aminek eredményességét egy oklevéllel díjazzák – egyenesen Japánból!
A neuropszichológusok szerint a szoroban használata mindkét agyféltekét igénybe veszi, fejleszti a képi, szöveg és számemlékezetet – ahogy a fejszámolást is erősíti, a kalkuláció által.
Az csak egy mítosz, hogy valaki nem képes megérteni a matematikát. Egy bizonyos szintig meg lehet érteni, csak sokat kell vele foglalkozni, leginkább gyakorolni, és megtanulni törvényszerűségeit.
Ma már szinte meg sem említik a középiskolásoknak ezt a hihetetlenül jó matematika könyvet, amiben minden benne van, amire szükség lehet. A könyvet Obádovics J. Gyula írta, innen a könyv „kultikus” neve.
Obádovics kidolgozta a számítástechnika tananyagot, emellett a Számítástechnikai Intézet szervezője és igazgatója. 1986-ban a diákok „kiváló tanárnak” választották, sőt megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét is.
…és ha valakiben felmerül, hogy a matematikával foglalkozó emberek besavanyodottak, az nagyot téved.
Obádovics például, számos tudománnyal foglalkozó műve mellett verseket és novellákat, Sámán Simon álnéven fikciós műveket, Julius J. Coach néven erotikus regényeket is írt. Végkövetkeztetés: a matematika nem jár együtt a „beszűküléssel”.
