Ilyenkor apró dolgokkal érdemes kezdeni. Nem kell azonnal megváltani a világot, elég, ha visszahozol egy apró örömöt a napjaidba. Egy rövid séta, egy zene, amit szeretsz, egy étel, amit kedvtelésből készítesz. Lehet, hogy eleinte semmi nem változik, de ezek az apró mozdulatok lassan visszahozzák a kapcsolatot önmagaddal. És amikor újra megérzed, hogy valami jólesik, az már az első jel, hogy a túlélés helyett elkezdtél élni.
A túlélő üzemmódból nem egyik napról a másikra lépünk ki. De minden nap, amikor megállsz, és tudatosan figyelsz magadra, egy lépés a felszín felé. Mert az élet nem arra való, hogy végigrohanjuk, hanem hogy jelen legyünk benne még akkor is, ha néha ez csak annyit jelent, hogy egy percre mély levegőt veszel, és megengeded magadnak, hogy érezz.
Ha most úgy érzed, hogy csak próbálod kihúzni a napot, tudd, hogy nem vagy egyedül. És hogy ebből az állapotból ki lehet jönni. Nem egyszerre, nem látványosan, hanem apránként, nap mint nap. Mert az élet nem a túlélésről szól, hanem arról, hogy újra megtanulj élni benne. És ehhez nem kell semmi különleges. Nem kell új életet kezdened, elég, ha újra észreveszed a pillanatokat, amik eddig elsiklottak melletted. A reggeli fény az ablakodon, a víz illata zuhany közben, vagy az, amikor valaki rád mosolyog az utcán – ezek mind apró kapaszkodók, amik segítenek visszatalálni önmagadhoz. Mert az élet nem mindig nagy fordulatokban változik, hanem abban a csendes felismerésben, hogy végre nem csak túl akarod élni a napot, hanem meg is akarod élni. Olvass még a témában
Innen tudhatod, hogy nem rossz úton jársz, csak nem a sajátodon
Kiderült: 60 éves kor előtt mégsem lassul le az anyagcsere – más áll a hízás hátterében
„Miért kell mindig túltolni a napot?”. Nem értem mikor lett alapállapot a túlélő üzemmód
5 sütés nélküli vegán nyári desszert, amiért te is rajongani fogsz
