Ha csak havi két tábort fizetünk be pusztán azért, hogy napközben érdemi, koncentrált munkát tudjunk végezni, az is szabad szemmel jól látható, komoly kiadást jelent.
Egy hónap KonMari: mit tanultam magamról a rendrakás közben
Ha biztos háttérrel is nehéz, mi van a többiekkel?
Amikor a jelentkezési lapokat töltöm és a költségeket számolgatom, óhatatlanul eszembe jutnak azok a családok, akik nem élhetnek a távmunka szabadságával. A barátnőim körében, a közvetlen környezetemben pontosan látom, mekkora gyomorgörcsöt és feszültséget okoz a nyár közeledte. A probléma ugyanis kettős természetű, hiszen a brutális anyagi kiadások mellett ott tátonganak a kitölthetetlen időrések is. Mert még ha egy család maximális áldozatvállalással ki is izzadja a több heti tábordíjat, a hosszú szünetet akkor is képtelenség teljesen lefedni. Mindig megmaradnak azok a bizonyos szürke zónás időszakok, amiket valahogy meg kell oldani.
Most már ebben a kérdésben is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen rég túljutottunk a kisgyermekkoron: a lányunk betöltötte a tízet. Ebben az időszakban a kortársak szerepe hatalmasat ugrik, mi pedig az ismerősökkel elkezdtük kihasználni ezt az előnyt. Teljesen természetessé vált, hogy ha az egyik nap nálunk dekkol és játszik három kislány, a következő napon egy másik barátnőnél gyűlnek össze. Az ottalvós bulik pedig igazi főnyereménynek bizonyulnak, hiszen a gyerekeknek életre szóló emléket adnak, miközben nekünk, szülőknek biztosítanak egy-egy nyugodt estét és legalább egy csendes, produktív délelőttöt. Így, a home office és a támogató szülői közösség védőhálója mellett a nyár nálunk tényleg pörgős, vidám és szerethető, de még ezekkel a lehetőségekkel a kezünkben sem mondhatnám, hogy egyszerű menet.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
