Sokszor hallottam már, hogy ha kiírod magadból az érzéseidet, megkönnyebbülsz, és egészen új perspektívából láthatod a dolgokat. Bevallom, sokáig egyáltalán nem hittem ebben, és a lustaságom is mindig győzedelmeskedett felettem. Egészen tavalyig, amikor úgy döntöttem, adok egy esélyt a naplóírásnak – és 12 hónap elteltével egészen másképp látom a dolgokat.
Tinikoromban egyszer nekivágtam a naplóírásnak, mert a legjobb barátnőm is csinálta, és menőnek tűnt. A kis noteszbe három oldalt sikerült írnom, és csak arról beszéltem, hogy milyen volt az idő, meg hogy hányast kaptam a dolgozatomra, aztán ráuntam az egészre. 15 évvel később jött ismét az ötlet, hogy talán adhatnék még egy esélyt a dolognak. Az újév során tele voltam lelkesedéssel, tervekkel, de volt egy olyan érzésem, hogy ezekről hamar le fogok tenni, hacsak nem találok egy új módszert, ami motiválhat. Ekkor vettem elő az egyik noteszemet, amit még születésnapomra kaptam, és bár imádom ezeket a kis füzeteket, sosem használom őket semmire. Így hát nekivágtam, és belekezdtem 2019 első újévi fogadalmába: mostantól legalább háromnaponta írok a naplómba!
Kezdetben fogalmam sem volt, miről mesélhetnék, mert az életem sajnos nem egy hollywoodi film, és a tény, hogy reggeltől délutánig dolgoztam, nem volt olyan izgalmas. Aztán úgy két hónap után rájöttem, hogy miről is szól a naplóírás. Hogy miért is javasolják sokan, hogy vágjunk bele, és megkönnyebbülünk. Mert tényleg ez történik.
Egyik délután nagyon rossz napom volt, és amikor tollat ragadtam, az unalmas részletek helyett azt írtam le, amit éreztem, köntörfalazás és cenzúra nélkül. Hogy miért vagyok rosszul, miért bántottak a történtek, és nem fogtam vissza magam. A naplóírásnak ugyanis pont arról kell szólnia, hogy őszintén le mered írni az érzéseidet, és nem próbálod meg kicsit alakítani a gondolataidat, csak mert tudod, hogy amúgy mások azt pozitívabb fényben ítélnék meg.
Amikor befejeztem az írást, sokkal nyugodtabb lettem. Olyan ez, mint amikor elsírod a bánatodat a legjobb barátnődnek, azzal a különbséggel, hogy a naplódba mindent leírhatsz, kezdve azokkal a gondolatokkal is, amiket nem feltétlenül osztanál meg egy másik emberrel.
Amit papírra kell vetni
Innentől kezdve a naplómat az érzelmeim feldolgozására használtam. Nem arról meséltem a noteszomnak, hogy mi történt a munkában, hanem arról, hogy ez milyen hatással volt rám. Aztán elkezdtem feltenni a kérdéseket: mit tehetnék ez ellen? Mit tehetnék, hogy legközelebb ne így legyen? Néha megpróbáltam kívülállóként válaszolni magamnak, és ez rövid időn belül bevett szokássá vált. Vicces, de volt, hogy épp egy ilyen gondolatmenet döbbentett rá arra, hogy igen, ezúttal én voltam a hibás, és talán nem ártana mielőbb bocsánatot kérnem. Olyan volt, mint egy pszichológus, aki meghallgat, de nem kerül semmibe.
A második fontos része a naplóírásnak az volt, hogy megpróbáltam minden alkalommal leírni azt, hogy mi volt a napom fénypontja. Hiszen minden napnak van legalább egy csodálatos pillanata, ami mosolyt csal az ember arcára, és vidámabbá teszi a napját. Néha nem volt olyan egyszerű megtalálni ezt a mozzanatot, de egy idő után napközben is azon kaptam magam, hogy kerestem őket.
Kerestem a kedves, aranyos gesztusokat: amikor egy idős néni és a kiskutyája játszottak a parkban, vagy amikor megláttam anyukám kedvenc virágját egy lakás ablakában.
Érdekes, hogy ha az ember egy kicsit kinyitja a szemét, mennyi újdonságot észre tud venni. És a tény, hogy ezeket leírtam, segítettek abban, hogy ne is felejtsem el őket.
Az új személyiségem és a mentális pihenés
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy éven át tényleg minden alkalommal tollat ragadtam este, mert nyaralások miatt, vagy mert néha a lustaság erőt vett rajtam, szüneteltettem a dolgot, de azért legalább másfél hetente kiírtam az érzéseimet. Egy év alatt nem csak egy új módszert találtam arra, hogy miként dolgozzam fel az érzéseimet, de rájöttem, hogy a naplóírás a legjobb nyomon követése egy személyiség fejlődésének.
Az, ahogy 2019. január elején elkezdtem írni, valamint az akkori gondolataim, véleményem egészen érdekes utazáson mentek keresztül egy év alatt, ami az írás nélkül talán fel sem tűnt volna. Láttam, hogy mi az, amit akkor nem jól csináltam, mi az, amin sikerült változtatnom, és mi az, amiben még van hova fejlődnöm 2020-ban.
Úgy gondolom, mindenkinek érdemes lenne kipróbálnia, milyen naplót írni. Nem számít, hogy nem volt erősséged a fogalmazás a középiskolában, és az sem fontos, hogy papírra vagy a számítógépedre írsz, mert egy a lényeg: arról mesélj, ami fontos neked, ami érzelmileg mély hatással volt rád, és meglátod, alig pár hónap után egy egészen új módszert találhatsz a mentális pihenésre.