Az élet Târnava Mareban, vagy Nagyszombaton alig változott az évszázadok során, értékes betekintést nyújtva a szász falvakban még ma is erősen élő ősi hagyományokba.
A közép-romániai vidéki háromszögben, Segesvár, Brassó és Nagyszeben történelmi városai között elhelyezkedő Târnava Mare, Nagyszombat Európa egyik legérdekesebb kultúrtája. A régiót a 12. században a mai Németország, Franciaország, Belgium, Luxemburg és Hollandia részeiből származó szászok telepítették be, akiket II. Géza magyar király hívott ide saját gazdaságuk létrehozása nevében. A valódi célja az volt, hogy megvédje királyságát a távolabbi vidékét a portyázó törököktől. A szászok gyarmatosítottak egy termőföldet a Kárpátoktól északra, erődített templomokat építettek szentélyként az ostrom idején, és erős kistermelői közösségeket alakítottak ki.
A szászok települései több mint 800 évig virágoztak. Miután túlélték a második világháborút (amikor sokakat behívtak a német hadseregbe) és az azt követő éveket (amikor a szovjetek még több embert deportáltak szibériai munkatáborokba dolgozni), a XX. század utolsó évtizedeiben gyakorlatilag eltűntek Erdélyből. Románia kommunista diktátora, Nicolae Ceaușescu idején sokan emigráltak Németországba. A rendszer 1989-es bukását követően pedig csaknem félmillióval többen indultak el Nyugat-Európába.
A hagyományok máig élnek a faluban
Ma mindössze 10 szász él Viscriben, az 500 fős lakosságnál is kevesebbet számláló településen, és Meșendorfban, Criț-ben vagy a többi környező falvakban sem sokan vannak. De a templomaik és a házaik megmaradtak, és a terület lenyűgöző, alig változott az évszázadok során. A lovaskocsi ma is a fő közlekedési mód, és a lakosok a kisbirtokokból vagy a pásztorkodásból élnek fenntarthatóan.
„A házak építészete, a hagyományok és a falusiak természethez való kötődése nem változott” – mondta a BBC-nek Ursula Radu-Fernolend. A nő Viscriben született és nőtt fel, jelenleg pedig a Mihai Eminescu Trust (MET) projektmenedzsere, ami az erdélyi falvak örökségének megőrzésére hivatott alapítvány.
„Ez egy szinte ősi életmód, és a látogatóknak bepillantást nyújt egy olyan világba, amely a földkerekség más részein már nem létezik.”
A BBC helyszínre látogató újságírója megemlíti a helyi, kézműves kultúrát megőrző művészeket, kiemelve közülük a szerinte legérdekesebbet, Györfi Marinelt. Ő a Fundația ADEPT segítségével újjáélesztette a hagyományos Saschiz kék kerámiát az azonos nevű szász faluban, Viscritől 20 km-re északra. Az Atelier de Ceramică Saschiz műhelyében, egy keskeny sáv végén, a falu tornyosuló erődtemplommal szemben változtatja az agyagot edényekké és tányérokká, amelyeket aztán gazdag kobaltkék mázzal vonnak be.
A motívumokat inkább belekarcolják a mázba, mintsem festik, egy úgynevezett sgraffito technikával. Ezt Saschiz első fazekasai használták előtte a 18. század végén. Az, hogy Marinel mit készít, az agyag súlyától függ – és attól, hogyan érzi magát aznap. „Az edénykészítés inkább az utazásról szól, mint a célról” – mondta a művész az újságírónak. „Minden azokról az érzelmekről szól, amelyeket útközben érzel.”