2/3. Veronika
Veronika világéletében jó nőnek érezte magát. Mindig ott volt kerek és formás, ahol kellett és ezért buktak is rá a pasik. A húszas évei végén egy hirtelen szakítást követően látványosan elkezdett fogyni, aminek persze melyik nő ne örülne. Az első pár hét után, miután jó pár bókot bezsebelt, azt vette észre magán, hogy egyre elégedetlenebb magával.
Folyamatosan a tükörben vizslatta magát és minden gondolatát az kötötte le, hogyan tudna még többet fogyni. Belekerült egy olyan spirálba, amiből nagyon nehéz kimászni. Hiába dícsérte mindenki új alakját, neki annál is jobb kellett.
A lány, aki addig szerette külsejét, egy idő után csak a hibáit látta és elkezdett gyűlölködve nézni a nála vékonyabb nőkre.
Előkerült a konyhai mérleg, jött a futás és gyakorlatilag elkezdte kizsigerelni a testét. Az ételre már undorodva nézett és minden étkezés után azt érezte, hogy minimum tíz kilót hízott. Mindenre a kilók voltak a magyarázat, vagyis ha valami nem jött össze, vagy egy férfi nem neki udvarolt, akkor biztosan a kilókat okolta. Olvass még a témában
Azt mondja, nem hiszi, hogy valamikor is újra „barátként” tudna tekinteni az ételre, mert mindig attól fog rettegni, hogy mennyit hízik ettől, vagy attól. Addig pedig nagyon nehéz változást elérni, amíg nem tanul meg újra szeretettel nézni kedvenc ételeire.
