„Az életem étkezési zavarral” – 3 nő igaz története és mindennapi küzdelmei

„Az életem étkezési zavarral” – 3 nő igaz története és mindennapi küzdelmei

Címlap / Életmód / Egészség / „Az életem étkezési zavarral” – 3 nő igaz története és mindennapi küzdelmei

Manapság már nem olyan könnyű azonosítani az étkezési zavarokat. Míg régen ismertük az anorexiát és bulimiat, mára már rengeteg változata létezik ennek az alattomos betegségnek. Sokszor azért olyan nehéz beazonosítani, mert az illető teljesen átlagos testalkattal rendelkezik. Három női ismerősömet kértem meg, hogy meséljék el a történetüket és küzdelmeiket.

De előtte…

Tisztázzuk, hogy mi számít étkezési zavarnak. Legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy az, amikor valaki egészségtelen kapcsolatot ápol az étellel, vagyis nem csak élvezetből, vagy azért fogyasztja, hogy energiát nyerjen belőle. Az étel egyértelmű élvezeti forrás, így nagy álszentség lenne azt állítani, hogy csak az életben maradásért eszünk.

A sötét oldalon, viszont az étel teljesen más jelentőséggel bír. Az étteremben a rendelés mögött komoly megpróbáltatás rejlik, egy spontán fagyizás plusz két kilométer futást eredményez és az éjszakai falási rohamok után jön a kemény bűntudat. 

1/3. Dóri

Dóri egy fiatal, életvidám, intelligens nő, aki nem mellesleg fogorvos. Mindent tud az emberi testről, rengeteg vitamint szed és természetesen a legtöbbet próbálja természetes úton bevinni. Odafigyel arra, hogy csak minőségi ételek kerüljenek a tányérjára, kifejezetten szeret termelői piacra járni. Eddig elég jól hangzik, ugye?

A feketeleves este kezdődik, amikor is Dóri hátat fordítva az egészséges életmódnak, féktelen evésbe kezd. Ide már kevés a nasizás kifejezés. Nem egyszer néztem végig, ahogy percek alatt pusztít el férfiakat megszégyenítő mennyiséget gyorséttermi kajákból, cukros üdítőkből és desszertekből.

AndrewLozovyi/depositphotos.com

Ne érts félre, szerintem néha mindannyiunknak szüksége van egy kis „szemét” kajára, amit hiba lenne nem megadni magunknak, de amikor már mindennapossá válnak a csalónapok, akkor már érdemes komolyan venni a dolgot.

Dóri másnap egy delíriumos álomból ébredve megállapítja, hogy megint nem kellett volna ezt tennie magával, rosszul van és többé nem fordulhat elő. Aztán kezdődik az egész elölről. Azzal már tisztában van, hogy az étellel próbál pótolni valamit, ami hiányzik az életéből, de az út vége még messze van.

2/3. Veronika

Veronika világéletében jó nőnek érezte magát. Mindig ott volt kerek és formás, ahol kellett és ezért buktak is rá a pasik. A húszas évei végén egy hirtelen szakítást követően látványosan elkezdett fogyni, aminek persze melyik nő ne örülne. Az első pár hét után, miután jó pár bókot bezsebelt, azt vette észre magán, hogy egyre elégedetlenebb magával.

Folyamatosan a tükörben vizslatta magát és minden gondolatát az kötötte le, hogyan tudna még többet fogyni. Belekerült egy olyan spirálba, amiből nagyon nehéz kimászni. Hiába dícsérte mindenki új alakját, neki annál is jobb kellett.

KatarzynaBialasiewicz/istockphoto.com

A lány, aki addig szerette külsejét, egy idő után csak a hibáit látta és elkezdett gyűlölködve nézni a nála vékonyabb nőkre.

Előkerült a konyhai mérleg, jött a futás és gyakorlatilag elkezdte kizsigerelni a testét. Az ételre már undorodva nézett és minden étkezés után azt érezte, hogy minimum tíz kilót hízott. Mindenre a kilók voltak a magyarázat, vagyis ha valami nem jött össze, vagy egy férfi nem neki udvarolt, akkor biztosan a kilókat okolta.

Azt mondja, nem hiszi, hogy valamikor is újra „barátként” tudna tekinteni az ételre, mert mindig attól fog rettegni, hogy mennyit hízik ettől, vagy attól. Addig pedig nagyon nehéz változást elérni, amíg nem tanul meg újra szeretettel nézni kedvenc ételeire.

3/3. Noémi

Noémi egész életében küszködött a súlyával. Túlsúlyos gimisből, anorexiás egyetemista lett, majd utóbbiból „kigyógyulva”, egészséges felnőtt. Legalábbis most mindenki ezt gondolja róla. Miért? Mert látszólag egy teljesen átlagos testalkatú nővé vált, aki már nem fél pizzát enni a barátaival, ha úgy tartja kedve. Azonban mikor jobban belemerültünk a beszélgetésbe, elmondta, hogy szerinte, aki egyszer anorexiás volt, az valahol kicsit örökre az is marad.

Nomadsoul1/depositphotos.com

Mai napig megsaccolja az étteremben, hogy nagyjából hány kalóriát tartalmazhat a fogása, nap végén összesíti az aznapi elfogyasztott ételeket és görcsösen ügyel arra, hogy meg legyen a kellő mennyiségű mozgás.

Reggel az első dolga a tükörhöz rohanni, ellenőrizni a hasát és totál depresszió lesz úrrá rajta, ha éppen az egyik ruhája nem úgy áll rajta, ahogy korábban. A szekrény mélyén még mindig ott figyelnek a régi ruhák az anorexiás időszakból és titkon azt reméli, hogy egyszer újra jók lesznek rá. Soha nem akarná újra átélni azt az időszakot, de mindig hiányozni fog neki az a test, amiben akkor élt.

Noémi sok önismerettel és terápiával sokat változtatott az étellel való kapcsolatán és jó úton halad, de véleménye szerint neki mindig is ez lesz a keresztje, amiből a legtöbbet kell kihoznia. Egy biztos, azt már ő is pontosan látja, hogy az egészségénél nincs fontosabb dolog a világon.

VIDEO 2024 legszebb sminktrendje, a gyöngyházfényű smink

Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!