Nem vagyok olyan nő, aki kifejezetten ugrana a szexista vélemények miatt, amiben nyilván közrejátszik az is, hogy nem veszem magam körül olyanokkal, akik ezt a vonalat erősíthetnék.
„Igazi agglegény!” – Vagy igazi vénlány?
Az a példa jól mutatja, hogy bizonyos sztereotípiák már az anyanyelvünkbe is beépültek. Azokra a férfiakra, akik nem nősülnek meg, vagy úgy alakul az életük, hogy szinglik maradnak akár egész életükben, azt a kedves, pozitív csengésű szót használjuk, hogy „agglegény”. Bár ott van benne az „agg” szó, ez mégsem bántó ebben a formában, és a többség nem is szokott megsértődni rajta.
Hát igen, egyedülálló maradt, de ez a legkevésbé sem zavarja sőt, sokszor úgy érzi, az ő életére vágyakoznak azok a férfiak, akik végül megnősültek.
És mi a párja az agglegény kifejezésnek, ha nőkre értjük? Ez a legkevésbé sem bájos kifejezés a „vénlány”.
Ez a szexizmus egy tipikus, ám mégis rejtett formája, amit nap, mint nap használunk és bele sem gondolunk, mit erősítünk vele. A nemspecifikusan eltérő megítélés tehát nem csak a direkt odaszúrt, szándékosan bántó mondatokban bújik meg, hanem az anyanyelvünk rejtett zugaiban is ott van.
„Ahhoz képest… (hogy nő vagy)”
Ezt a mondatot sokszor már csak rövidítve használják a hétköznapokban, vagy próbálják egy poénnal elsütni, és nem mondják ki egészben, de a szövegkörnyezetből gyakran kiderül, mire is gondolt a szerző. Ahhoz képest, hogy nő vagy, jól szerepeltél, jól megcsináltál egy feladatot, ügyesen kiálltál magadért, stb.
Ennél kevesebb tisztább és egyértelműbb megfogalmazási módja van a szexizmusnak, ami arra hivatott rámutatni, hogy egy nőt társadalmilag sokszor kevésbé tartunk hasznosnak. Pedig az igazság az, hogy nincs olyan feladat, amit ne tudnánk megcsinálni, nincs olyan beosztás, amit ne tudnánk megtanulni, elsajátítani.
Még az extrémebb fizikai megterheléssel járó feladatra is fel tud készülni sok nő – nyilván nem mindenki, de ugyanígy nem minden férfiról gondoljuk azonnal, hogy kőkemény kommandósként is helytállna. És itt, a szakmákban is élesen megvan az örök ellentét: egy férfira nem nézünk furcsán, ha szakács akar lenni, de egy nőre furcsán néznek, ha autóversenyzővé szeretne válni. Persze találunk erre ellenpéldát is: kinek nincs manapság rossz érzése, ha egy férfi óvodapedagógus, avagy óvóbácsi lenne?