Szerelem / Esküvő

Esküvő a koronavírus idején: „Ez volt a második dátumunk, és most ismét halasztanunk kell”

Dóra (28) másfél éve szervezi az esküvőjét, amit eredetileg idén májusban tartottak volna. Amikor márciusban megjelent a koronavírus, és betiltották a lagzikat, kénytelen volt meghozni azt a döntést, amit a legtöbb menyasszony: néhány hónappal későbbre tolta az esküvőt, szeptember végére. Aztán jött a második hullám.

„Tudom, most sokan azt mondják, hogy ennél nagyobb probléma is van, és ezzel egyetértek. De amikor másfél éven át szervezed az esküvődet, kifizeted a foglalókat, végigmész az összes lépésen, és közlik az utolsó pillanatokban, hogy “ez most nem jön össze”, érthető, hogy elkeseredik az ember.”

Az első dátumunk május 22. volt, de azt már márciusban tudtuk, hogy el kell tolnunk. Az új dátumunk lett szeptember 25., gondoltuk addigra már túl leszünk ezen, és gond nélkül megtarthatjuk az esküvőt. Igaz, a fotósunknak foglalt volt a dátum, úgyhogy kereshettünk új szolgáltatót. Szerencsére ő rendes volt, és a teljes foglalónkat visszakaptuk.

istockphoto

Az első rossz hír augusztusban jött, amikor kiderült, hogy lezárják a határokat, és külföldi vendégek nem tudnak jönni. Aki magyar származású, ugyan két teszt elvégzése után eljöhetett volna az esküvőre, de érthető módon senkitől sem vártuk el, hogy kifizesse ezt az összeget, és jó pár nap szabit vegyen ki pluszba egyetlen nap miatt. A legszomorúbb viszont a húgom miatt voltam, aki tanúm is lett volna, és kint él Londonban. Ugyanis ez azt jelentette, hogy ő sem fog tudni hazajönni az esküvőmre. A határzár miatt máris kiesett egyébként 20 vendégünk a 100 főből.

A cikk a következő oldalon folytatódik. Kattints ide a lapozáshoz >>

Amikor mindenki lemondja

Ahogy teltek a napok, hetek, egyre jobban idegeskedtünk azon, hogy mi lesz most. A vendégek is, akik szép sorban elkezdték lemondani az esküvőnket. Azt gondolom, a jelenlegi helyzetben érthető, hogy az emberek féltik az egészségüket, pláne ha idősebbek, gyerekeik vannak, vagy van valamilyen betegségük. Úgyhogy azt már a legelején eldöntöttem, hogy senkire sem fogok haragudni ezért. De amikor olyanok is lemondták az esküvőt, akik két nap múlva az egyik diszkóból lőttek csoportképet, az azért elég rosszul esett. Nem gondolnám, hogy ott kisebb a fertőzésveszély, mint egy félig szabadtéri lagzin. Kicsit az az érzésem lett, hogy sokan úgy érzik, most lemondhatják ezeket a „kötelező meghívásokat”, a koronavírus jó indok rá. Tudom, erre sokan azt mondják, hogy aki nem akar jönni, jobb is, ha nem jön. Mindenesetre szembesülni ezzel hatalmas csalódás volt.

Szeptember közepén már ott tartottunk, hogy 100 főből leszünk körülbelül 50-en, de még közülük se mondta mindenki biztosra a jelenlétet. Természetesen megértem, én is hallottam sok olyan esküvőről, ahol valaki beteg lett, és több embert megfertőzött. Mégis nagyon szomorú voltam, hogy amit régóta terveztem, így széthullik. Voltak, akik azért mondták le, mert pénteki napon nem tudnak szabadságot kikérni, hiszen tavasszal az összeset kivetették velük, és mivel elég messze laknak a helyszíntől, nem biztos, hogy odaérnének esténél korábban. A pontot az i-re pedig a legújabb szabályozás tette fel, amikor kiderült, hogy 23 órakor a szórakozóhelyeknek, vendéglátóegységeknek be kell zárniuk. Emiatt lagzit sem lehet tartani annál tovább.

Két választásunk maradt: vagy megtartjuk az esküvőt feleannyi vendéggel, drágábban (mert 70 fő alatt már terembérlet van), úgy, hogy mindent 2 órával előbb kezdünk, és 23 órakor már a szobánkban vagyunk, vagy elhalasztjuk megint.

istockphoto

Nehéz helyzet volt, pláne, hogy tudtam, így a ceremónián még kevesebben lennének ott, mert ha 17 óra helyett 14-kor tartjuk, sokan még a munkahelyükön lesznek. Ráadásul mint kiderült, az anyakönyvvezetőnek sem lesz így jó, hiszen más párokat is összead még aznap. Úgyhogy végül úgy határoztunk, hogy új dátumot keresünk.

Jövő év nyarára raktuk a lagzit, és a szűk családdal megtartottuk a polgárit. Szép volt, meghitt, érzelmes, és örök emlék – minden negatívum ellenére boldogan telt az a nap. Sajnálnám, ha a klasszikus menyasszonyi ruhában nem sétálhatnék végig az oltár előtt, de a legfontosabb része már megvolt: összeházasodtunk a férjemmel.

Az új esküvői dátumunkat tekintve előny, hogy így végre szombati napot tudtunk kifogni, és talán az esőt is megússzuk. Hátrány, hogy a szalonban, ahonnan a ruhámat kölcsönöztem, azt a darabot arra a napra már korábban kiadták másnak, így nekem újat kell választani. Minden menyasszonynak, aki most kénytelen volt halasztani, vagy kompromisszumot kötni, kitartást kívánok. Remélem, hogy a következő szezonnak már sokkal kevesebb aggodalommal vághatunk neki!

Oldalak: 1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást