Ha valaki megdicsér, az alap, de ha kritizál, az gyomorgörcsökkel és iszonyatos szorongással, majd egy hosszú feldolgozási fázissal jár? Akkor kimondhatjuk, hogy nem igazán bírod a kritikát, mert félsz, hogy nem felelsz meg mások elvárásainak.
Most gondolj bele: ki az, aki napi 24 órában, az élete minden területén tökéletesen teljesít? Inkább csinálj viccet a hibáidból és tanulj is belőlük, mert tökéletlenség nélkül fejlődés sincs…
5/8 Nem mersz véleményt nyilvánítani
Ez talán az egyik legidegesítőbb velejárója az önbizalomhiánynak, én már csak tudom – ha hazaérek, mindig eszembe jut, milyen szuper érveim lettek volna abban a vitában, vagy milyen király tényekkel támaszthattam volna alá a véleményemet az esti vacsoránál…
Késő bánat! Ne gondold, hogy ez örökre így marad: legközelebb egy ilyen helyzetben erőszakold meg magad és legalább egyszer-kétszer foglalj állást, hidd el, senki sem fogja elharapni érte a torkod, neked pedig iszonyatosan felszabadító érzés lesz végre kiállni magadért!
És ez most nem arra vonatkozik, hogy elköltözz-e vagy nem, esetleg elfogadd-e az új állást vagy nem, hanem a sokkal kisebb dolgokra: a döntésképtelenség sokszor önbizalomhiány-eredetű, főleg, ha még az is gondot okoz, hogy hol vedd meg a vacsidat vagy melyik újságot emeld le a polcról.
Ilyenkor futtasd végig az agyadban, hogy mi lehet a legjobb és a legrosszabb verzió: rájössz majd, hogy nagyjából ugyanaz a kimenetele, ha kínait eszel, vagy ha olaszt – így leesik majd a válladról a teher is.