Lukács Liza további kettő típussal egészíti ki a sort, melyek közül most bemutatok néhányat:
- Ingeréhség: ha gyakran érzünk magányosságot, unalmat, nehezen tudjuk megélni a pillanatot. Az „ízorgia” vagy épp a túlevés adta „ingerdömping” az ürességérzet tompítására szolgál. A hiányérzet azonban ilyenkor is megmarad, csak átmenetileg tompul.
- Kapcsolat-, elismerés és szeretetéhség: ha erős bennünk a megfelelésigény, nagyon vágyunk az elfogadásra, s ezért nem merjük kifejezni az igényeinket, a kielégületlen vágyak kerülőutakat keresnek, ahol szimbolikus formában fejeződnek ki. Ilyen lehet a túlevés, vagy épp a fogyókúra. Emellett, ha a környezetünkben kevés embertől kapunk valódi szeretetet, a számunkra fontos emberek sem becsülnek meg eléggé, rettentően megcsappan az önbecsülésünk és önértékelésünk – ezt a hiányt is tudja pótolni ideig-óráig az evés.
- Strukturálási éhség: ha nem tudjuk beosztani az időnket, sokszor elcsúszunk a teendőinkkel, kapkodunk vagy halogatunk, az emiatt érzett idegességet és stresszt gyakran evéssel csillapítjuk.
Érdemes megvizsgálni a következő állításokat, hogy rálássunk, mennyire vagyunk hajlamosak az érzelmi evésre (1-5-ig terjedő skálán pl.):
- Akkor eszem, ha valami erősen hat rám, és ellepnek az érzelmek.
- Gyakran valódi éhségérzet nélkül, rendszertelenül étkezem.
- Stresszhelyzetben jellemző rám, hogy „jutalmazó”, „megnyugtató” ételeket kívánok, vagyis cukorban, szénhidrátban gazdag élelmiszert.
- Általában csak rövid ideig érzem magam jobban, ha csillapítottam a rám törő éhséget.
- Előfordul, hogy a „falások” után szégyellem magam, bűntudatot érzek.
- Problémásnak tartom az étkezési szokásaimat és/vagy a súlyomat.
