Idővel elmúlik az érintés a párkapcsolatokban?
Gyermekként jobb esetben hozzászoktunk ahhoz, hogy milyen az, amikor a szüleink megöleltek. Meg tanulhattuk a szeretetnek ezt a kifejezés módját és felnőtté válva már tudunk azonosulni vele. Kutatások is bizonyítékul szolgálnak, hogy az érzelmi nevelésnek ez az egyik fontos eleme. Majd amikor már párkapcsolatban élünk, ennek köszönhetően tovább tudjuk gyakorolni.
A kezdeti lángoló szerelemben észre sem vesszük, hogy milyen sokszor érünk a társunkhoz. Azoknál a pároknál ahol gyakori az erotikus célzat nélküli simogatás, ott kevesebb alkalommal történik meg a veszekedés is.
És amikor elmúlik a rózsaszín köd, egyre kevesebb lesz a testi kontaktus. A kézen fogva sétálás, az asztal alatt a lábak összeérése, vagy csak amikor a kéz megpihen a másikon. Testileg és lelkileg is távolságtartóak leszünk. Olvass még a témában
Nem kell tudományos bizonyítékok után kutatnunk, hogy válaszokat találjunk az ölelés varázslatos hatására. Elég, ha szeretnénk és meg is tudjuk ölelni a szeretteinket. Ha tiszta szívvel adjuk és jó érzéssel fogadjuk, már többet tettünk, azért, hogy kölcsönösen jobban érezzük magunkat.
És van az a pillanat, amikor a szavak már nem segítenek.
Mert nem tudjuk, hogyan mondjuk, és mit mondjunk bizonyos helyzetekben. Amikor vigasztalni próbálunk valakit, vagy éppen a kimondanánk azt, hogy mennyire szeretjük. Ilyenkor az ölelés, a másik fél érintése, egy szeretetteljes módja annak, hogy közvetítsük a bennünk szunnyadó kimondatlan érzéseket. Varázslatos hatással bír, csak gyakoroljuk mindennap. Aztán csak hagyjuk, hogy áthatoljon rajtunk az a kellemes, csodálatos érzés, amit az ölelés nyújthat.
