Egy ölelés nem kerül semmibe, mégsem tesszük meg elégszer. Megnyugszunk tőle, és még gyógyító hatása is van ránk. Amikor pedig nem gyakoroljuk, szenvedünk a hiányától.
Mi is zajlik pontosan a szervezetben, amikor ölelkezünk?
Tudósok által bizonyított tény, hogy amikor egy másik emberrel érintkezünk, például úgy, hogy legalább húsz másodpercig ölelünk meg valakit, az oxitocin, más néven a nyugalom hormonnak nevezett szintünk megemelkedik.
A kortizol, ami a magas vérnyomásért és a stresszért felel, pedig csökken. Ezáltal ellazulunk, eltűnik a szorongásunk és megnyugszunk. Az érintkezés jótékony hatással bír a szívműködésünkre, és egy ölelésben normalizálódik a pulzusszámunk is.
Abban a pár másodpercben is gyógyítjuk egymás lelkét és jelen tudunk lenni a pillanatban, az itt és mostban. Gondoljuk végig, hogy ki az, akitől jól esik az ölelés és ki az, akitől csak lógó karokkal fogadjuk. Miért tudunk egyes emberekkel könnyedén és spontán érintkezni, míg másoktól elhúzódunk?
Idegeneket ölelni
Amerikában bármikor összefuthatunk „free hugs” táblákkal járkáló, ölelésre váró egyénekkel. Ennek a több mint harminc éves hagyománynak az a célja, hogy nyilvánosan is kimutathassuk az érzelmeinket.
Ha nem vagyunk túl introvertáltak érdemes kipróbálnunk. Természetesen, aki nem szeret érintkezni, annak ez az ingyen ölelgetés módszer nem ajánlott. Talán ez egy szélsőséges példa az ölelés fontosságára, de érdemes egy pillanatra belegondolunk abba, hogy ma, tegnap vagy a napokban, hány embert öleltünk meg?
És fordítva, minket hányszor öleltek meg? Ha ez a szám kevésnek bizonyul, és ölelés hiányban szenvedünk, tanácsos valakit megölelnünk. Nem kell egy ölelés világnapot megvárnunk.
Idővel elmúlik az érintés a párkapcsolatokban?
Gyermekként jobb esetben hozzászoktunk ahhoz, hogy milyen az, amikor a szüleink megöleltek. Meg tanulhattuk a szeretetnek ezt a kifejezés módját és felnőtté válva már tudunk azonosulni vele. Kutatások is bizonyítékul szolgálnak, hogy az érzelmi nevelésnek ez az egyik fontos eleme. Majd amikor már párkapcsolatban élünk, ennek köszönhetően tovább tudjuk gyakorolni.
A kezdeti lángoló szerelemben észre sem vesszük, hogy milyen sokszor érünk a társunkhoz. Azoknál a pároknál ahol gyakori az erotikus célzat nélküli simogatás, ott kevesebb alkalommal történik meg a veszekedés is.
És amikor elmúlik a rózsaszín köd, egyre kevesebb lesz a testi kontaktus. A kézen fogva sétálás, az asztal alatt a lábak összeérése, vagy csak amikor a kéz megpihen a másikon. Testileg és lelkileg is távolságtartóak leszünk.
Nem kell tudományos bizonyítékok után kutatnunk, hogy válaszokat találjunk az ölelés varázslatos hatására. Elég, ha szeretnénk és meg is tudjuk ölelni a szeretteinket. Ha tiszta szívvel adjuk és jó érzéssel fogadjuk, már többet tettünk, azért, hogy kölcsönösen jobban érezzük magunkat.
És van az a pillanat, amikor a szavak már nem segítenek.
Mert nem tudjuk, hogyan mondjuk, és mit mondjunk bizonyos helyzetekben. Amikor vigasztalni próbálunk valakit, vagy éppen a kimondanánk azt, hogy mennyire szeretjük. Ilyenkor az ölelés, a másik fél érintése, egy szeretetteljes módja annak, hogy közvetítsük a bennünk szunnyadó kimondatlan érzéseket. Varázslatos hatással bír, csak gyakoroljuk mindennap. Aztán csak hagyjuk, hogy áthatoljon rajtunk az a kellemes, csodálatos érzés, amit az ölelés nyújthat.