Szép, virágos kendőcskék
A 15. században a Kínából hazaérkező utazók hozták magukkal az első szépen hímzett, színes, virágos kendőket (a kínaiak a fejükre tették, ezzel védekeztek a nap ellen, és arc- és kéztörlő is volt egyben). Egyszerre hasznos és esztétikus szuvenírnek számított egészen a kétezres évekig egy ilyen különleges zsebkendő.
Talán még te is emlékszel, hogy kb. 25-30 éve még nagyon sokan használtak textil zsebkendőt. Tuti még neked is volt őzikés, virágos, macis textilzsepid, és ha éppen nem volt használatban, akkor szuperül lehetett játszani vagy aludni vele! Papírzsepiből csak egy-két féle létezett, és nem voltak tele a drogériák polcai a balzsamos, illatos, mentolos stb. típusokkal. Ugye, hogy milyen régen volt? Csakhogy rájöttek, hogy az anyagból készülő verzió nem annyira higiénikus, hiszen ha nincs kifőzve és -vasalva, akkor visszaviszed vele a kórokozókat a szervezetedbe.
Ezért lett egyre népszerűbb a papír, amit a szemétbe dobva a kórokozóktól is meg lehetett szabadulni. Ezután a textilkendő már csak egy szép kiegészítő maradt, amit vagy egyáltalán nem használtak, vagy csak arctörlésre, de azt is ritkán. Olvass még a témában
Sós tengeri csoda
Nem sokkal később felfedezték az orvosok, hogy párás, tengerparti levegőn nagyon ritkán betegszenek meg felső légúti betegségekben az ott élők. Vagy ha meg is fáznak, nagyon hamar meggyógyulnak, és ez nem mindig függ össze a mediterrán vagy trópusi meleggel, amikor a napsugár is meggyorsítaná a regenerálódást.
