Mit csinálnék másképp?
Kevesebbet aggódnék. Persze, továbbra is örülök, hogy nem kapkodtam el a dolgot, de a kutakodás heteiben rengeteget stresszeltem azon, hogy elég jó vagyok-e én egy kutyának. Azon gondolkodtam, felnőtt vagyok-e a feladathoz, hogy egyedül vállaljam ezt. Miközben azt látom, hogy mások sokkal bátrabban ugranak bele igazán problémás kutyák befogadásába is, hiszen a bizalom kialakul és az együtt töltött idő mindig megtérül.
Amit még másképp csinálnék, hogy már az első naptól kutyasuliba vinném Kiwit.
Ott minden kétségemet azonnal eloszlatnák, rögtön megkapnám a válaszokat a fel-felmerülő kérdésekre és rengeteget tanulhatnék a szakemberektől. Az élet úgy hozta, hogy csak ősztől tudunk kutyasuliba járni majd, addig pedig továbbra is tele vagyok kérdésekkel, hogy jól csinálom-e.
