Milyen pluszt adott?
Nem túlzás kijelentenem, hogy óriási mázlim van Kiwivel. Az első perctől szobatiszta, nagyon ragaszkodik hozzám és cseppet sem ellenséges más kutyákkal. Bármilyen helyzetbe kerültünk az elmúlt hetekben, mindenben szuperül viselkedett, így egyelőre csak a pozitív oldalát tapasztaltam meg a gazdilétnek, egyetlen dolgot leszámítva, ez pedig a koránkelés. Úgy érzem, hogy soha többé nem leszek kipihent, de még ennek is látom az előnyeit, hiszen ha a szervezetem beáll majd erre a ritmusra, elképesztően hálás leszek, hogy megélhetem a reggeleket, amik az utóbbi években sokszor kimaradtak az életemből.
Alapvetően magányos farkas típus vagyok, így számomra a városi kutyás lét igazi komfortzóna-elhagyás. A téren, a parkban, a villamoson, mindenhol megszólítanak, beszédbe elegyednek velem más kutyások, kutyarajongók.
Egyelőre szokom ezt az új szerepet, ahogy Kiwi is szokja még, hogy egymáshoz tartozunk. Egyre bátrabb és kíváncsibb, de azt hiszem, máris mindketten érezzük, hogy egy csapat vagyunk.
