Egy elpusztíthatatlan nő naplója 9. rész – A herceg és egy csodás, szerelmes reggel

Úgy kívántam véghez vinni a különleges napot, hogy reggel, munkába menet, nem a megszokott útvonalat választom, hanem a váci Dunának partját. Már oda érni is izgalmas volt, mert egész úton azon gondolkoztam, vajon időben elindultam-e, hogy még a munkahelyemre is beérjek.

Szép reggel volt. Csend és nyugalom, Duna szag. Fény. Férfiakat láttam párban kocogni. Nőket is. Nylon zacsival a kezükben, procc kutyáik esetleges végtermékének felkutatása végett. Így mindjárt érthetővé vált, hogy miért kommandóznak gyors ütemben a harmatos fűben, szoknyában és derékszögben meghajolva. A kedves öreg hölgy, a Duna, csodálatosabb volt, mint valaha. Talán, mert agyam a zajos, forgalmas várost várta ingerként, de helyette csodát kapott, napfelkeltével és friss levegővel.

Mellbe vágott a tény, hogy kicsiny városunkban a kutyák, avagy a kutyára utaló magatartással rendelkező lények gazdái az unió intelligenciára apelláló elvárásai szerint, nem hagyják megszikkadni a kutyagumit, sajátjuknak tekintik azt, ahogy eltüntetésének problémáit is.