Valószínűleg amióta világ a világ, a nők meg akarnak felelni a férfiaknak és ezért nem restellnek vérre menő csatákat vívni a többi nővel. De tényleg cél érhetünk ezekkel a dolgokkal?
1/5. Túlzásba vitt kötődés
Ahogy mindenki, úgy a férfiak is szeretik, ha éreztetik velük, mennyire fontosak. Bár nem a haverok előtt, de igénylik, hogy ők is kicsit elgyengülhessenek, megmutathassák kevésbé erő oldalukat és vigaszra leljenek. Akadnak férfiak, akik ezt túlzásba viszik, ők éppúgy nem vonzóak a nők többségének, mint amikor utóbbiak érzik úgy, hogy a kötődést babusgatással kell kifejezniük.
Nem igazán lehet megmondani, ezen a téren mi az „ideális”, hiszen nem vagyunk egyformák és az sem mindegy, a párkapcsolatunknak melyik szakaszában járunk éppen. Az biztos, hogy a túlzásba vitt kötődést a férfiak nem a szeretet megnyilvánulásaként élik meg, hanem ellenőrzésként, kontrollként, márpedig ettől akkor is menekülnek, ha szerelmesek.
2/5. Tökéletesség mindenekelőtt
Manapság még a csapból is az folyik, hogyan lehetünk vékonyabbak, izmosabbak, milyen plasztikai műtétek akciósak, miként lehet tökéletes a bőrünk, a szemöldökünk, a szempillánk. Ezt követik a szépítő appok, csak hogy még véletlenül se tudjuk megmutatni a valóságot. Kinek jó ez?
Alapvetően azért csináljuk, hogy a férfiak kedvére tegyünk, de vajon ők tényleg erre vágynak? Tényleg annyira mérvadó számukra, hogy műszempillát viseljünk, minden nap órákat töltsünk a teremben, vagy éppen rendszeres vendégek legyünk a plasztikai sebészeten? Minden bizonnyal nem, legalábbis nem azokban a kapcsolatokban, amik valódi értékekre épültek és hosszútávon is működőképesek. Ezt a piacot jelentősrészt saját magunk generáljuk és tápláljuk, de a végén valójában senki sem lesz igazán boldog tőle.
3/5. Túl sok ambíció
A helyzet az, hogy a férfiak egyszerűen szeretnek erősnek, legalábbis erősebbnek tűnni mellettünk. Nagyon jól esik nekik, ha egy olyan nő társaságát élvezhetik, akibe kellő ambíció szorult, akinek vannak céljai, tervei, azonban riasztónak élik meg, ha ezzel párhuzamosan ők kerülnek hátrányba. Ekkor a férfiak túlnyomó többsége vagy annyira feszélyezve érzi magát, hogy kilép a kapcsolatból, vagy versenyezni kezd a partnerével – egyik sem szerencsés véglet.
Szeretik érezni, hogy képesek lenyűgözni, akár eltartani a partnerüket, bennük ez olyasvalami, ami alapvetőnek tűnik. Szomorú, hogy még mindig itt tartunk társadalmilag, de nagyon gyakran nem a túl sok munka az oka, hogy a „karrierista” nőknek nincs partnerük, hanem az, hogy ezt a mentalitást a férfiak nem igazán tudják eltűrni a partnerük részéről.
4/5. Áldozathozás
Kár is lenne tagadni, hajlamosak vagyunk mártírkodni, vagy éppen áldozatokat hozni a kapcsolatunk, a családunk érdekében. Ez valamilyen szinten beleívódott a női természetbe és nem feltétlenül rossz dolog, mert amolyan összetapasztó kapocsként is szolgálhat. Rengeteg olyan családot ismerek, ahol a nők bizonyulnak az összetartó erő kulcsfigurájának.
Ez az egész rendszer nagyszerűen működik addig, amíg cserébe nem várunk el áhítatot, vagy csodálatot. Mindenkinek jól esik az elismerés, de a férfiak sokkal racionálisabbak nálunk ezen a téren. Ők pontosan annyit tesznek bele a családi életbe és egy kapcsolatba, amennyi a körülmények szerint elvárható tőlük, ezért viszont nem várnak ódákat. Úgy vélik, teszik a dolgukat és kész – mindenki más is tegye, és akkor működőképes a dolog.
Gyakran bántó ezzel szembesülni, de szerencsére olyasvalamiről beszélünk, amiről lehet kommunikálni, amin lehet változtatni. De nem a mártírkodással, vagy azzal, hogy a szemükre hányjuk, micsoda áldozatokat hoztunk, mert így a párkapcsolaton belül érvényét veszti egy fontos dolog: az önzetlen, feltétel nélküli adás képessége.
5/5. Megengedő magatartás
Sokan összekeverik a megengedő, elfogadó magatartást a meghunyászkodással, pedig a kettő messze nem ugyanaz. Előbbi biztosítja a partnernek a megfelelő mértékű szabadságot a kapcsolaton belül, lényegében azt jelenti, hagyjuk, hogy a másik felünk továbbra is felnőttként, önálló döntéseket hozhasson.
Nehogy azt gondold, hogy ez alapvető! Sokak számára korántsem az – és itt jön az, amikor a megengedő magatartás bűntudatkeltésben csapódik ki. Tehát amikor egy nő úgy mond igent egy pasis hétvégére, hogy közben megsértődik, féltékeny lesz, vagy éppen bezárkózik. Megengedő magatartást követ, látszólag mindenre rábólint, de valójában rossz érzéseket generál a másikban, aki lehet, hogy így inkább el sem megy szórakozni.
Hosszútávon ez eredményes? Egyáltalán nem az, és még rövidtávon is káros lehet. A megengedő magatartás csak akkor vonzó férfiak számára, ha azt komolyan is gondolod, és itt sem mindegy a mérték. A többségben ugyanis zavart kelt, ha neked „minden mindegy”, és nem mered, vagy egyszerűen nem akarod kimondani azt, amit gondolsz.