A nagymamám persze minderről semmit nem tud
Ő még mindig azt hiszi, hogy ugyanaz a kislány vagyok, aki mellette ült a templomban, és kissé unottan lapozgatta az énekeskönyvet. Nem kérdezte meg, járok-e még misére, én pedig nem mondtam. Nem azért, mert titkolni akarom, hanem mert nem akarom megbántani.
Mert mi van, ha csalódik? Mi van, ha azt érzi, valamit elrontott? Vagy ha úgy gondolja, hogy elveszítettem valami fontosat? Ezeket a kérdéseket könnyebb nem feltenni. Ahogy könnyebb nem elkezdeni egy beszélgetést sem, amelynek nem tudom a végét.
De egy ideje egy másik gondolat sem hagy nyugodni. Mi van, ha éppen azzal becsülöm alá a nagymamámat, hogy nem mondom el neki az igazat? Mi van, ha már most eldöntöttem helyette, hogy biztosan nem tudná elfogadni? Hiszen én azt várom tőle, hogy szeressen olyannak, amilyen vagyok. De ha nem ismeri azt az embert, akivé lettem, akkor hogyan tudna valóban engem szeretni? Olvass még a témában
Nem akarok olyan ember lenni, akit mindenki kedvel – és nem is tudnék
Miért nem tudják az olaszok elrontani a napjukat? 3 szicíliai szokás, amit azonnal hazahoztam magammal
Rám írt a férje, én meg csak tépelődöm: a helyzet, amiből nőként csak vesztesen jöhetsz ki
Kapcsolatok rajzolása – Hogyan érdemes lezárni?
Rájöttem, hogy a hallgatásnak is ára van. Ha továbbra is tabunak kezelem a témát, egy idő után elkezdek neheztelni rá. A fejemben újra és újra lejátszódnak majd képzeletbeli viták, amelyek valójában soha nem történtek meg. Azt fogom gondolni, hogy biztosan nem fogadná el a döntéseimet, miközben még esélyt sem adtam neki arra, hogy elfogadhassa őket. Ez nem lenne igazságos.
Persze nem érzem úgy, hogy egy vasárnapi ebéd közepén be kellene jelentenem:
„Nagyi, egyébként már nem vagyok vallásos.”
Nem hiszem, hogy minden fontos gondolatot ki kell mondani csak azért, mert létezik. De ha egyszer szóba kerül, ha megkérdezi, miért nem megyek misére, vagy miben hiszek, akkor azt hiszem, őszinte leszek. Nem azért, mert meg akarom győzni. És nem is azért, mert azt várom, hogy egyetértsen velem. Hanem azért, mert szeretném, ha továbbra is igazán ismernénk egymást.
Gyerekként végignézte, hogyan tanulok járni, beszélni, olvasni. Látta, milyen emberré válok. Furcsa lenne éppen most, felnőttként megállítani ezt a folyamatot, és azt mondani: idáig láthattál, de ami ezután következik, azt már nem osztom meg veled.
Lehet, hogy nehéz beszélgetés lesz. Lehet, hogy lesz benne csend. Az is lehet, hogy nem értünk majd egyet. De talán a szeretet nem attól erős, hogy mindenben ugyanazt gondoljuk. Hanem attól, hogy hajlandóak vagyunk megmutatni egymásnak azt is, amiben különbözünk, és hagyjuk, hogy a másik eldöntse, mit kezd vele.
Következő cikkünkEzt az ágynemű anyagot messzire kerüld nyáron, ha nem akarsz izzadni alvás közbenA titok nyitja a megfelelő anyag kiválasztásában rejlik, amely segít elkerülni az éjszakai pára és forróság negatív hatásait. A szatén ágynemű kétségtelenül elegáns és luxus hatást kelt, azonban a forró nyári éjszakákon nem mindig ez a legkényelmesebb választás. A sima, fényes felületű anyag – különösen, ha műszálas alapú…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
