Számos írást, érvet és ellenérvet olvastam a cikkekben, melyekben azt fejtegetik, hogy vajon mi lehet a tartós kapcsolat titka. Egyesek szerint az ellentétes személyiségek között maradandó a kapocs, mások szerint a hasonló személyiségek azok, akik egy életen keresztül együtt maradnak.
Hasonló emberek?
Társkeresőben olvastam, és be is dőltem neki. Miért nem működött végül is? Mert nem hasonlóra vágyott, hanem egy olyanra, aki azt teszi, amit ő mond, azt gondolja, amit ő, tehát, akinek nincs önálló gondolata, egyénisége. Gyenge embert keresett, akin uralkodhat, akinek gazdája lehet, hiszen mindent konfliktusok nélkül, irányítva akart megoldani.
Arra törekedett, hogy komfortérzete ne csorbuljon, élete zökkenőmentes maradjon. Ez pedig már önzés. Mit tettem? Kiéleztem a különbségeket, irtottam az azonosságokat. A valós, tiszteleten alapuló kapcsolat (és maga az élet) távolabb állt tőle, mint a Mars… Nos az ilyen ne társat akarjon, hanem macskafarmot… vagy akváriumot.
A példa értékelése
Nem tudom, hogy feltűnt-e bárkinek is, de az előző példában a hasonló emberek végül mégis a különbözőségre koncentráltak. Ugyanis mindketten ugyan úgy, saját akaratukat akarták érvényesíteni. Hasonlóan voltak egoisták.
Tehát, csak akkor működik két hasonló ember kapcsolata, ha az emberi tulajdonságok a helyükön vannak, azaz, megvan bennük a kapcsolat iránti alázat. Ám ez a tétel a különböző emberekre is igaz: alázat és tolerancia mindennek a kulcsa.
Keresd a hasonlóságot és toleráld a különbözőséget! – ez a tartós párkapcsolat titka.
Az ellentétek vonzzák egymást, de változni senki sem akar
Felteszem a kérdést: miért kellene változni? A másik kényelmi szempontjai vagy önzése miatt? Elgondolkodtató, hogy az aki feladja személyiségének „ízét”, az pont azt veszti el, ami miatt a másik beleszeretett, hiszen egy változtatás hozza magával a többit, tehát a változás az egész személyiségére kihat – a másik akarata miatt.
Extrém esetben szükséges a változás, például alkoholizmus, vagy agresszió, életeket tartósan felborító depresszió kapcsán, ám most az átlagos, mentálisan „viszonylag” egészséges emberek párkapcsolatáról van szó.
A tartós, előremutató változás
A változás önmagától jön, szóbeli kérés, lelki nyomás nélkül – egy belső, lágy kényszer, személyiségfejlődés hatására. A változásnak belülről, egyéni etikai mérce miatt kell változnia, nem kívülről irányítva. Az ember egy puzzle, de nem mások kirakós játéka, hanem a sajátunk.
Kell, hogy legyen igényünk, belső motivációnk erre. A külső nyomás azt jelenti, hogy az ember nevű puzzle-ba csak azok a részek férnek bele, amit a másik jónak lát. A baj ezzel az, hogy ezáltal az ember egy kellék, a másik életének kelléke, egy tárgy lesz. Tehát, ez semmiképpen sem megoldás.
A hűtlenség, mint legnagyobb mumus
Az okos asszony nem teszi szóvá férje hűtlenségét, hanem kihúzza magát és ragyog. A hűtlenség a másik „gyengesége”, ettől mi nem vagyunk „csökkent” értékűek. Továbbállni ilyenkor emelt fővel kell.
A helyes, célravezető viselkedést Coco Chanel fogalmazta meg frappánsan: „Minden nőnek két dolgot kell pontosan tudnia: MIT és KIT akar! Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj. Ilyen a tökéletes nő.”
Ahogy a nők sem kedvelik a gyermeteg férfiakat, a férfiak sem kedvelik a gyermeteg nőket. Ettől függetlenül a nőnek szükséges kimutatnia azt, hogy „gyengébb”, hiszen egyrészt így van, másrészt a férfinak éreznie kell, hogy szüksége van a nőnek a férfierőre.
Tolerancia a tartós kapcsolat titka
Azt fontos megérteni, hogy a közös cél, a boldog együttlét érdekében még az etikai mércét ingató, leverő dolgokat is lehet tolerálni. Ez pedig szabad akarat kérdése, melynek kivitelezése kapcsán felesleges drámázni – hiszen ez saját döntés, melyért felelősséget kell vállalni. A kérdés tehát megbocsátjuk a félrelépést vagy tovább állunk?
Ha biztosak vagyunk abban, hogy társunkkal véd- és dacszövetségben élünk, mi vagyunk a legfontosabbak számára, tökéletes bizalommal vagyunk egymás iránt, a futó testi kapcsolatok is megbocsáthatók. Az áldozatok pedig – melyet a kapcsolat érdekében hozunk – valójában nem áldozatok, hiszen saját céljainkat szolgálják, nem csupán a másik komfortérzetét. A drámázás így okafogyottá válik.
Elfeledett törvényszerűségek
A férfiak a méltósággal rendelkező nőket részesítik előnyben, hiszen egyenrangú, döntésekben kompetens párként csak ők jöhetnek szóba, mint tartós kapcsolat -„technikai” okokból, azaz a kódolás miatt. A kapcsolat akkor működik jól, ha két egész ember kapcsolatáról beszélünk, nem két fél ember támogatja egymást. Csak nemi szerepekben, nő és férfi, asszony és férj szerepünkben egészíthetjük ki egymást – ideális esetben.