A párkapcsolatban valóban sikerre vannak ítélve azok, akik valamilyen szempontból egymás ellentétei? Ennek a hiedelemnek járt utána egy érdekes kutatás.
Honnan ered a mítosz?
Általánosan elterjedt nézet, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Vagyis, hogy az emberek olyanokhoz vonzódnak, akiknek tulajdonságaik, tapasztalataik és személyiségjegyeik nagyon különböznek a sajátjukétól.
Nehéz pontosan meghatározni a mondás eredetét, de az elmélet egyik korai képviselője Robert Francis Winch szociológus volt, aki párokat tanulmányozott az 1950-es években. A The Theory of Complementary Needs in Mate-Selection című tanulmánya azt a gondolatot vetette fel, hogy mindannyian olyan tulajdonságokat keresünk, amelyek hiányoznak belőlünk, és hogy az ideális pár az, akinek a tulajdonságaik kiegészítik a mieinket. Úgy vélte, hogy a komplementaritás érdekesebbé teszi a párt, és kiegyensúlyozott kapcsolatot hoz létre. Például egy introvertált ember extrovertáltabb társat választana, talán azért, hogy az introvertált ember profitálhasson az extrovertált ember szociális készségeiből.
Az „ellentétek vonzzák egymást” gyakori kifejezéssé vált a popkultúrában. Sokan egyetértenek azzal, hogy a mondás igaz, és még a saját életükből is tudnak példát mutatni rá. Az az elképzelés viszont, hogy az ellentétek mindig vonzzák egymást, csupán egy romantikus mítosz. A valóság egészen más.
Mit mond a tudomány?
Kutatások sokasága szolgáltat bizonyítékot arra, hogy hasonló a hasonlót vonzza. Jellemzően olyan emberekhez vonzódunk, akik hasonlóak hozzánk, és akikkel közösek az érdeklődési köreink és tulajdonságaink. Egy nemrégiben készült tanulmány kimutatta, hogy a partnerek átlagosan majdnem 90 százalékban osztoznak olyan tulajdonságokban, mint a vallásosság és a politikai ideológia, sőt még az életmódbeli tényezőkben is, mint például az étrend, illetve az, hogy isznak-e vagy nem, és dohányoznak-e.
A vizsgálat résztvevői annyira hasonlóak voltak, hogy vizet is ugyanannyit ittak, mint a partnerük, és ugyanannyi időt töltöttek a számítógépen. Általánosságban hasonló volt az életkoruk, az etnikai hovatartozásuk, az iskolai végzettségük, a jövedelmi szintjük, és ami a legfontosabb, hasonló alapvető meggyőződéseket és értékeket vallottak.
Különböző tanulmányok szerint nem csak a hozzánk hasonló emberekhez vonzódunk, de a hasonlóság a kapcsolat hosszú távú sikerének egyik mutatója is.
A hasonló emberek hajlamosak több dologban egyetérteni, például a politikában és a vallásban, és ugyanazokat a kommunikációs preferenciákat osztják. Sőt, egyes bizonyítékok arra utalnak, hogy az ellentétek taszítják egymást – különösen, ha nézetekről, értékekről és temperamentumról van szó. Kimutatták például, hogy az introvertáltak és az extrovertáltak kisebb valószínűséggel alkotnak párt.
Manapság az online hálózatok, oldalak és alkalmazások, amelyeket sokan használunk barátok, randevúk és szerelmek keresésére, mind olyan emberek irányába terelnek minket, akik látszólag hasonlóan gondolkodnak, mint mi.
Az ellentétek vonzHATják egymást
Miért tartja még mindig ennyire magát az a megcáfolt hiedelem, hogy az ellentétek vonzzák egymást? Azért, mert az ellentétek bizonyára vonzódhatnak egymáshoz, de ez a vonzalom gyakran csak rövid ideig tart, különösen, ha a pár nem osztozik hasonló értékrendben. Az ilyen típusú kapcsolatok általában múló fellángoláson és fizikai vonzalmon alapulnak, de nem biztos, hogy szerelemhez vezetnek. A különbségek okozhatják a kezdeti szikrát, de hosszú távon a hasonlóságok teszik a legelégedettebbé és tartósabbá a romantikus kapcsolatokat.
Nyitókép: Valerii Apetroaiei/istockphoto.com