Az elmúlt években azonban sokat változott az ünnepekhez való hozzáállásunk
Először is leegyszerűsítettem mindent: nem akartam megfelelni, túlteljesíteni, futni az elvárások után. Bármennyire is utálok kliséket írni, a karácsony nálunk tényleg egy békés, közös összefogás, valódi együttlét, amiből mindenki kiveszi a részét – gyakran a karácsonyi vacsorát is úgy állítjuk össze, hogy mindenki hoz hozzá valami finomságot. Így aztán már nem is vágytunk annyira arra, hogy elutazzunk valahová, elég volt önmagában az otthoni nyugalom.
Idén mégis eljött az év, amikor úgy döntöttünk: karácsonykor utazunk
Hosszas egyeztetés után végül megállapodtunk abban, hogy a szentestét és a közvetlenül utána következő karácsonyi napokat itthon töltjük a szülők miatt, de igazából a saját lelkünk miatt is. Utána viszont útnak indulunk és megnézzük a csodálatos hólepte világot. Ezzel, akarva-akaratlan, de megtörünk néhány régi hagyományt és lehet, hogy közben újat teremtünk. Elmarad a megszokott körbejárás, a jól ismert útvonal, a több generációs logisztika, mégis azt gondolom, ami fontos, az nem változik. Akikkel tartani szeretnénk a kapcsolatot, azokkal találkozni fogunk akkor is, ha a két ünnep között nem leszünk itthon. Mert a családi kötelék nem attól erős, hogy minden évben ugyanazt a forgatókönyvet játsszuk le, hanem attól, hogy jelen vagyunk egymás életében – nem ebben a pár napban, hanem évközben.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
