Köztes megoldás: a babaöböl
Aki úgy dönt, hogy egy szobában, de külön ágyban szeretne aludni a babájával, annak ideális megoldás lehet a babaöböl: ez egy olyan kiságy, amelynek csak három oldala van, a negyedik, nyitott oldalt az ágy mellé tolva rögzíthető a fekhely, így a baba ágya lényegében a szülői ágy meghosszabbítása lesz. Mi végül nem kifejezetten babaöblöt vettünk, csak olyan rácsos ágyat, aminek le lehet szerelni az egyik oldalát, és azt toltuk közvetlenül az ágy mellé, de sokáig így sem feküdt senki a nagy műgonddal kiválasztott 120×60-as kókuszmatracon. Egyrészt, mivel én végül az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem, az első napokban-hetekben a kislányom szinte szünet nélkül a mellemen volt, evett, vagy éppen belealudt az evésbe, hogy kis szünet után ismét folytassa a nassolást. Nem sok értelme lett volna a kiságyba és vissza pakolgatni.
Másrészt, elsőgyermekes anyukaként az egyébként jól alvó gyerek mellett sem mertem egy pillanatra sem lehunyni a szememet: csak akkor voltam nyugodt, ha bármikor megbizonyosodhattam róla, hogy még szuszog, lélegzik.
Volt, hogy a látogatóban lévő anyukám délután azt mondta, vigyáz ő a kicsire, én dőljek le aludni, de bármilyen fáradt voltam is, én képtelen voltam úgy aludni, ha nem volt mellettem. Olvass még a témában
Az összebújva alvásnak végül az vetett véget, hogy a csendesen szuszogó, parányi újszülöttből egyre határozottabban ficergő csecsemő lett, aki álmában néha már helyezkedett, megfordította a fejét vagy csak kinyújtóztatta a karjait, én pedig minden egyes rezdülésére azonnal felébredtem, és míg a babám vígan aludt az éjszaka nagy részében, én 10 percenként keltem hozzá. Így kéthónapos korában átkerült az ágy mellé tolt kiságyba, a saját matracára, ahol nem zavarjuk egymást a fészkelődésünkkel, de mégis karnyújtásnyi távolságra van csupán, és bármikor odanyúlhatok az éjszaka közepén is, hogy a tenyeremet óvatosan a mellkasára helyezve érezzem a megnyugtató ereszkedés-emelkedést.
