Család / Életmód

Együttalvás az újszülöttel: tényleg veszélyes, vagy segíti a kötődést?

Együttalvás az újszülöttel: tényleg veszélyes, vagy segíti a kötődést?

Emlékszem a pillanatra, amikor összeszereltük a kiságyat, én meg álltam mellette az akkor már hatalmas pocakommal, és hirtelen minden olyan valóságossá vált: itt egy plusz ágy, mert hamarosan eggyel többen lakunk majd itt, és kell neki a fekhely. Akkor még persze nem tudtam, hogy viszonylag hosszú ideig nem lesz használatban a rácsos babaágy.

Nem az ördögtől való együtt aludni a babával

Sok kismama számol be róla, hogy ha kiderül, hogy együtt alszik a babájával, úgy néznek rá, mint akinek teljesen elment a józan esze. Pedig az elképzelés, hogy a babának külön kell aludni, egészen új keletű, és a világ nagy részén a babaágy vagy bölcső fogalma a mai napig teljesen ismeretlen. Ugyanakkor az egy ágyban alvás valóban komplex természetű dolog, és mivel általánosan és mindenkinek nem lehet javasolni, ezért nem is szokták például a kórházban erre biztatni az anyukákat – ami miatt sokan azt gondolják, hogy általánosságban nem ajánlott ez az alvásmód, holott ez nem igaz.

Valóban kerülendő az egy ágyban alvás, ha bármelyik szülő, aki a csecsemő mellett aludna, dohányzik, vagy ha az alvás idején alkoholos befolyásoltság alatt áll, kábítószereket vagy bizonyos gyógyszereket szed.

Ugyanakkor nem igazán van alapja annak a félelemnek, hogy a szülők álmukban a kicsire ráfekszenek, vagy a baba megfullad. Sőt, vizsgálatok igazolták, hogy az együtt alvó szoptató anyák és babák esetében kisebb a bölcsőhalál kockázata, aminek valószínűleg az az oka, hogy a bőrkontaktus – éjjel épp úgy, mint nappal – segít szabályozni a pici szívverését és légzését. Azokban az esetekben, amikor ez mégis megtörtént, jellemzően szükségmegoldásként, helyhiányban aludtak együtt a szülők a babával, és a rizikófaktorok közül több is fennállt.

Az együtt alvó édesanyák sokkal könnyebben és gyorsabban reagálnak a kicsi igényeire is, már az első mozdulatokra felébrednek és azonnal mellre tudják tenni a babát, mielőtt az sírni kezdene, így a szülők és a gyermek is jobban alszik.

A különalváshoz is türelem kell

Egy kisbaba ügyesen alkalmazkodik, és lassan, de biztosan megszokja a világ rendjét, így természetesen külön szobában is meg tud tanulni aludni, ha a szülő úgy érzi, hogy számára ez a megnyugtatóbb. Ha úgy döntesz, hogy számotokra ez a megfelelő megoldás, akkor fontos, hogy különösen türelmes legyél: tartsd észben, hogy a gyermeked 9 hónapon keresztül egy meleg, biztonságos ölelést nyújtó helyen volt, ahol soha nem kellett például megéheznie. Ehhez képest egyedül aludni és sírással jelezni, ha enni akar, nagyon nagy váltás, és elképzelhető, hogy eleinte többször kell ébredned hozzá, mert a közelségedre vágyik. Ez teljesen természetes dolog.

Köztes megoldás: a babaöböl

Aki úgy dönt, hogy egy szobában, de külön ágyban szeretne aludni a babájával, annak ideális megoldás lehet a babaöböl: ez egy olyan kiságy, amelynek csak három oldala van, a negyedik, nyitott oldalt az ágy mellé tolva rögzíthető a fekhely, így a baba ágya lényegében a szülői ágy meghosszabbítása lesz. Mi végül nem kifejezetten babaöblöt vettünk, csak olyan rácsos ágyat, aminek le lehet szerelni az egyik oldalát, és azt toltuk közvetlenül az ágy mellé, de sokáig így sem feküdt senki a nagy műgonddal kiválasztott 120×60-as kókuszmatracon. Egyrészt, mivel én végül az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem, az első napokban-hetekben a kislányom szinte szünet nélkül a mellemen volt, evett, vagy éppen belealudt az evésbe, hogy kis szünet után ismét folytassa a nassolást. Nem sok értelme lett volna a kiságyba és vissza pakolgatni.

Másrészt, elsőgyermekes anyukaként az egyébként jól alvó gyerek mellett sem mertem egy pillanatra sem lehunyni a szememet: csak akkor voltam nyugodt, ha bármikor megbizonyosodhattam róla, hogy még szuszog, lélegzik.

Volt, hogy a látogatóban lévő anyukám délután azt mondta, vigyáz ő a kicsire, én dőljek le aludni, de bármilyen fáradt voltam is, én képtelen voltam úgy aludni, ha nem volt mellettem.

Az összebújva alvásnak végül az vetett véget, hogy a csendesen szuszogó, parányi újszülöttből egyre határozottabban ficergő csecsemő lett, aki álmában néha már helyezkedett, megfordította a fejét vagy csak kinyújtóztatta a karjait, én pedig minden egyes rezdülésére azonnal felébredtem, és míg a babám vígan aludt az éjszaka nagy részében, én 10 percenként keltem hozzá. Így kéthónapos korában átkerült az ágy mellé tolt kiságyba, a saját matracára, ahol nem zavarjuk egymást a fészkelődésünkkel, de mégis karnyújtásnyi távolságra van csupán, és bármikor odanyúlhatok az éjszaka közepén is, hogy a tenyeremet óvatosan a mellkasára helyezve érezzem a megnyugtató ereszkedés-emelkedést.

Mindig az egyéni igényeket kell figyelembe venni

A legfontosabb itt is, mint lényegében minden más, a gyermekvállalással, gyermekneveléssel kapcsolatos téren, hogy a szakemberek ajánlásait figyelembe véve és alaposan mérlegelve, de a saját igényeiteket szem előtt tartva hozz döntést.

Van édesanya, aki számára az együttalvás, az éjszakai összebújás jelenti a biztonságot, és valószínűleg nincs csecsemő, aki tiltakozna ez ellen. És van olyan anyuka is, aki jobban alszik, ha azokban az órákban, amikor a baba is alszik és nincs közvetlenül szüksége rá valamiért, elvonulhat a saját szobájába, és a saját ágyában, kényelmesen aludhat, mert így tudja kipihenni magát.

Nem önmagában ezen a kérdésen fog állni vagy bukni, hogy milyen szoros lesz az anya és a gyermek kapcsolata, és ahogyan az előbbi esetben nem lesz a kicsikből az anyjuk szoknyája mögé bújó, gyámoltalan felnőtt, úgy az utóbbi alvásmód sem fog ahhoz vezetni, hogy a gyerek boldogtalanná vagy magányossá válna. A lényeg, hogy mindenki jól aludjon, és mosolygósan ébredjen!

Képek forrása: GeorgeRudy/depositphotos.comAllaSerebrina/depositphotos.com

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást