K.: Mit gondolsz, mi kergetett bele ebbe a dologba?
V.: Felemésztett a saját önbizalomhiányom. Ahányszor a tükörbe néztem, mindig kövérnek és csúnyának láttam magam. Úgy éreztem, ha egy falatot is eszem, az azonnal látszani fog rajtam. Magát a gondolatot sem tudtam elviselni. Gyűlöltem magam és meg akartam halni. Tudtam, hogy nincs menekvés, és azt is tudtam, hogy nem akarok olyan lenni, mint anyu és a nagyi. Persze ez akkor nem volt tudatos.
K.: Gondolom, a szüleid nagyon aggódtak. Az anorexia miatti fogyás azért eléggé szembetűnő.
V.: Igen, folyamatosan az étkezésem volt a téma. Tudtam, hogy aggódnak, és azt is tudtam, hogy nem akarom, hogy tegyenek értem, mert én így éreztem jól magam. Azt akartam, hogy a szüleim áldásukat adják erre az egészre. Sokszor veszekedtem velük, hogy miért nem értenek meg.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
